Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Sz. Kürti Katalin: Káplár Miklós művészbarátai, segítői

gère alatt". Az „adysok" és a Műpártoló Egyesület ellentéte Káplár osztályelnöksége alatt éleződött ki. Az egyesület némely tagja ellenszenvvel figyelte Káplár sikereit, művészetét. Az 1931-ben zajló sajtóvita többször érintette Káplár gyors sikereit, s a Társaság pártfogó tevékenységét." 1931-ben, az Ady Társaság képzőművészeti osztályának első önálló csoportkiállításán" „Hó a Hortobágyon', „Pásztorfej", „A hortobágyi híd" stb. műveit állította ki. Az 1933-ban bemutatott hortobágyi tájképeit így méltatja Rabinovszky Máriusz a Nyugatban:' „Tiszta, magas égboltukkal, éles, híg levegőjükkel, minden romantikától mentesen szuggerálják a pusztai hangulatot". 1932-ben, Ecsedivel egyetértésben önálló kiállítást rendezett a társaság Káplár 74 művéből. Többek közt „Vásárra a hajnalon", „Halastó", „Kettős kút" c .tájképeit, valamint számtalan pásztorfejét mutatta be nagy sikerrel. Még ez évben Miskolcon, majd 1933-ban Hajdúböszörményben állította ki ezt a kollekcióját. Káplár korai halála érzékeny veszteséget jelentett a társaság képzőművészeti osztályának, valamint a Déri Múzeumnak. Ecsedi István fáradhatatlan munkájaként hagyatéki kiállítás nyílt 1936 áprilisában, a Déri Múzeumban, Juhász Géza társasági ügyvezető elnök megnyitó szavaival. Ugyanő mondott a társaság nevében síremlékavatót 1936. április 9-én, a Medgyessy Ferenc által faragott síremlék-relief előtt. A társaságot és a festőt összekötő közös elvekre, eszményekre, reményekre ilyen szavakkal utal: Milyen rohamosan megtanulta — élete politikai szenvedései között is —, hogy a művészet nem röghöztapadt utánzás, hanem szabad lebegés ég és föld között, a délibáb csodája: teremtés. Rettentő és diadalmas sorsa: szabály. Nem csupán a szegény művész tragédiája... ránk ugyanez vár... míg csak egy nagy testvérközösséggé nem olvad boldogtalan széthúzó fajtánk. Hisszük, hogy egyszer így lesz."

8 Emlékét Gulyás Pál több költeményben megörökítette, felidézve képeit, alakját, rendíthetetlenségét:

9 „Olyan volt, mint egy őrtorony, messze távolt keresett, volt pásztor, pincér, hordár és végre lelt egy ecsetet' — írja, képeit szavakkal elemezve. Az Ady Társaság a hagyatéki kiállítás és síremlékállítás után is elevenen őrizte emlékét, kiállította műveit az 1937-es jubileumi tárlaton, a felszabadulás után, 1947-ben rendezett 20 éves jubileumi kiállításon és az ekkor alakított Ady-szobában arcképét helyezték el, amelyet egykori barátja, Boromisza Tibor készített, B) Káplár Miklós és Ecsedi István barátsága (Káplár-levelek tükrében) „A tudóssá lett cívis és a festővé lett gulyás: milyen távlatok találkoztak ebben a barátságban! Vajon mikor lesz ebből a kivételesen szép kapcsolatból egyetemes magyar szabály?" — fogalmazta meg Juhász Géza kettőjük viszonyát s ennek társadalmi, közösségi vonatkozását. Valóban: dr. Ecsedi István néprajzos, a Déri Múzeum igazgatója, Debrecen egyik legtekintélyesebb embere olyan példamutatóan bátran támogatta barátját, mely ritkaság volt a Horthy-korszakban. Teljes súlyát, tekintélyét, kapcsolatait Káplár művészetének egyengetésére, művészete kibontakoztatására vetette be, testvérként segítette anyagilag, erkölcsileg a Hortobágy festőjét. Mint ismeretes, Budapestről, Kaposvárról hazatérte után, 1928-ban töltött először hosszabb időt kinn a Hortobágyon Boromisza Tibor és Maghy Zol24