Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)
Maghy Zoltán: Emlékeim Káplár Miklósról
A bádogtetős házat rendbe hozatta, átalakításokat végeztetett a szobákban és a kertben. A kis ablakokat kicseréltette, a kertbe gyümölcsfákat, szőlőt ültetett. A sertések és a baromfiak ólját is rendbe hozatta. Megváltozott a ház tájéka, s e munkát a következő tavaszon is folytatta. Ősszel már két szőke hízó és 45 liba is volt befogva hízni, az udvaron tyúkok is kapirgáltak. 1934 április hónapban határoztuk el, hogy hárman, Káplár, Kampier barátom és én átmegyünk Hajdúnánásra kiállítani. Miklós barátom igen fontosnak tartotta, hogy a vidéket is megnyerjük céljainknak, törekvéseinknek. Tíz éve nem látták már Nánáson képeinket. A Bocskay szálloda nagytermében és a mellette levő szobában 80 képet állítottunk ki, de anyagi sikerünk nem vo 1!. A következő hónapban Hajdúdorogon a Nove'la szállodában állítottunk ki, Papp János g.-kat. kanonok nyitotta meg a kiállítást érdeklődő közönség előtt, utána előadást tartottam a művészetről. A kiállítást sokan látogatták. Július hónapban örömmel mondta Miklós barátom, hogy Bálint Jenő újságíró, kritikus meghívására Pestre küldi műveit, melyek a Szent István héten lesznek kiállítva a Nemzeti Szalonban. ,,Űgy tudom Benedek Péter, Nagj Balogh János, Nagy István képeivel lesznek képeim kiállítva" — mondta. A „Magyar Őstehetségek"-nek nevezett kiállítás volt ez, mely feltűnően nagy érdeklődést és figyelmet keltett a fővárosban. E kiállításon Káplár Miklóson kívül még hat festő — Nagy István, Benedek Péter, Áldozó Józseí, Oraveez Imre, Győri Eiek, Nyergesi János és négy szobrász: Markovics Antal, Bakos József, Hudák Mihály, Csülök István állítottak ki. Káplár Miklósnak ez a fővárosi kiállítás nemcsak nagy erkölcsi sikert, hanem szép anyagi eredményt is hozott. A Szépművészeti Múzeum már a második képét vásárolta meg tőle. a „Víg Mihály és fia" c. mű után a nagyobb méretű „Délibáb"-ot. A Földművelésügyi Minisztérium és mások is vásároltak képet, ahogyan Miklós barátom mondta, tizenöt képe talált vevőre. E fővárosi sikeren túl mégiscsak az a szeretet és segítőkészség esett legjobban Káplár Miklósnak, amelyben barátja, dr. Ecsedi István, a Déri Múzeum igazgatója részesítette. A múzeum az ebben az időben létesített Hortobágyi Múzeum számára több festményt vásárolt. Ez évnek őszén vagy talán telén ha meglátogattam Miklós barátomat az újjá alakított böszörményi műtermében és a kis „magyar' szobájában, ott felejthetetlen hangulatban és látnivalóban volt részem. A „műterem '-szobában a sok egyszerű keretben vagy anélkül a falhoz támasztva a képek. A műteremből nyíló kis szobácskába új, nagy ablakon jött be a napfény, a földes szoba padlózva lett. A ágyon vastag, hosszú, selymes fényű báránybőr terítő, amely majdnem a földig ért. Az ágy felett piros debreceni szűr ornamentikával díszített fehér szűrposztó fali terítő, amely színessé és elevenné tette e kis szoba végét. E falvédőt a híres szűrszabóval, Karsányi Gáborral készíttette el, a másik falra is házivarrott szőttesek voltak terítve. Az ágy mellett régi, kopottas tulipános láda állott. Az ágy felett, bádogfedeles petróleumlámpa függött, amelynek fedelét Miklós barátom égnek festette ki rózsaszínű felhőkkel. A szobácska meszelt falában mélyedések, fülkék voltak könyvek számára, valamint ott voltak a Medgyessy mestertől ajándékba vagy cserébe kapott szobrok, a „Férfi torzó", Csülök „Megy a juhász szamáron" kis faszobra, Hudák napraforgóbélből készült állatszobrocskái. A „kis magyar szoba" közepén a kerek asztal állott, amelyet Miklós barátom tervezett s csináltatott meg, s festett ki égszínkékre rózsaszínű felhőkkel. Ezen az asztalon láttam még Medgyessynek mázas hamutartóját, a „békát" és egy kis domborművét. Az ágy 20
