Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Kocsis Róza: Ady-emlékek a Hajdúságban

versenyt, ha te a fővárosi ösztöndíjat ambicionálod? A te ügyedet én előttem hajszálra sem vitte elébb a leveled. De, mert arra következtetek írásod miatt, hogy nyugtalan vagy: megnyugtatásodra jelentem, hogy még leveled érkezése előtt csak úgy szórtam a kosarakat a személyesen kopogtató poétáknak és íróknak: — Nem lehet, uram, nem lehet, öcsém. Szó se lehet itt másról, mikor Ady Endre is pályázott. Ha valaki ismer, szeret, nagyra van veled, olvas, figyelemmel kísér: én bizonyára leghívebb gárdádhoz tartozom. Alig van sorod, ami figyelmemet az évek folyamán kikerülte volna. Szóval én még öklömmel is harcolok érted és melletted. Osztják-e hevületemet jury-tagtársaim? egyelőre nem tudom; de remélem, hogy tied lesz a jutalom. Te érdemled, meg azután rád is fér. Irjak-e Tulipániáról? Itt most nagyon mulatságos az élet. Nyár kezdete van és már rácsapott a dér a koalíció kutyáira. Csak hagyjuk őket szorongva vergődni a Bank kapuja előtt. Egy felől bizonyos vagyok: kutyából sohse lesz szalonna! Teljes szeretetével ölel hű, öreg pajtásod Benedek János" Eddig a levél, melyet Hajdúböszörmény egykori országgyűlési képviselője küldött Ady Endrének Párizsba, hogy megnyugtassa a „szent ámulások városában" immáron enyhülést hiába kereső, tépett idegzetű költőt. A levél, mely bíztat, és hűségről tanúskodik. De honnan e hűség? Honnan sarjadzott a barátság? Bizonyára Debrecenből. Ahová a Nyírbalkányban született Benedek gimnáziumba került, majd Iglót és a pesti egyetemet maga mögött hagyva ügyvédként letelepedett. Ahol tíz éven át a Eebreczen című függetlenségi lap munkatársa, később felelős szerkesztője. Valóban Debrecenben fakadt a barátság. Az egymás melletti munkában született. Mert rövid ideig ugyan, de együtt dolgoztak a Debreczennél. Ady ugyanis 1899. április 25-én főmunkatársa a lapnak. Benedek pedig még korábban, hiszen 1899 nyarán már a lap névleges szerkesztője. Az ismeretség aaonban valamivel korábbi. Minden valószínűség szerint 1899. február 14-én, az Arany Bika szálloda dísztermében rendezett zártkörű jelmezes táncestélyen találkozhattak először. A jogász- és tisztviselőkör jelmezbálján, ahol Ady tengerésztiszti egyenruhában jelent meg. Pár héttel később április 14-én a Kereskedelmi Akadémia dísztermében találkoztak ismét. A Csokonai kör meghívására érkezett ide a költő, és néhány versét olvasta fel. Benedek János, mint a kör egyik vezetője, néhány nap múlva értékelte az irodalmi társaság tevékenységét. Évi jelentésében megemlítette Ady szereplését is. Közben Ady április 25-én átkerült Benedek lapjához. Pár nap múlva (29-én) Dyb aláírással a Debrecenben jelenik meg Ady első olyan írása, melyben Benedekről szó van: „A Csokonai-kör közgyűlést tartott. A kör agilis poéta-titkárja Benedek János készített jelentést a kör működéséről..." Alig melegedett meg Ady Benedekék társaságában, máris menekülésre gondolt. Engedett a „pakfon-város" csábításának, és elhagyta Debrecent. Volt szerelmek, barátok nem tudták megkötni. Szellemi fejlődéséhez, művészeti kibontakozásához új utakat keresett. Joggal. Hiszen Benedek is ezt írta Váradra: „... Munkatársunk Ady Endre és Sipos Béla, mindenik használható, tehetséges gyerek, kellő diszpozíció s irányítás mellett pompásan dolgoznak..." De „a csodálatosan ható, intelligens, modern Nagyvárad" forgatagában is jutott egyegy röpke gondolat az egykori szerkesztőnek. Ha nem is mindig neki, de olykor 45