Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Kocsis Róza: Ady-emlékek a Hajdúságban

róla íródtak a sorok. így a „Színházigazgató és kritikus" című cikk is. Benedek János és Komjáthy János színidirektor párbaja körüli hírek lehetőséget adtak a költőnek, hogy vaskos igazságokat vágjon rövidlátó kollégái fejéhez. Néhány hónappal később, 1901. év elején Benedek János Hajdúböszörmény országgyűlési képviselője lett. Mint képviselő 1903. júniusában belekerült, j „Somló-ügybe". Miután Ady: „Merénylet a jogakadémián" című cikke nyomán értesült arról, hogy milyen módon próbálja a váradi klerikális-kör elnémítani Somló Bódogot, interpellációt terjesztett elő a parlamentben. Természetesen Wlassich Gyulától, az akkori vallás- és közoktatási minisztertől elutasító választ kapott. 1909-ben barátai rábeszélésének engedve Ady megpályázta a Ferenc József koronázási jubileumi alapítvány 2000 koronás szépirodalmi díját. Sokat nem remélt. A zaklatott költőt Párizsban is az esetleges kudarc nyugtalanította. Ezért levelet írt Benedek Jánosnak, aki a díjat odaítélő bizottság tagja volt. Ekkor íródott Benedek ama levele, melyet előbb már idéztem. Az fgért támogatás valóban eredménnyel járt. Ady novemberben megkapta a 2000 koronát. Egyszerre nyert pénzt és hivatalos elismerést. Nem is feledkezett meg jóakarójáról. A Nyugat 1910. január 16-i számában megjelent írása is ezt igazolja: „Hálás vagyok Budapest főváros irodalmi díjáért Benedek János tisztelt barátomnak, s értem síkraszállt bátor társainak." Ma már nehéz megállapítani, hogy a debreceni hónapok után hol, mikor, hányszor találkozott ez a két különös sorsú ember. Annyi bizonyos, hogy barátságuk nem szakadt meg a későbbiekben sem. A költészet iránt érdeklődő Benedek akkor sem lett hűtlen Adyhoz amikor a Függetlenségi Párton belül súlyos válság jelei mutatkoztak. A gondok csak erősítették ezt a barátságot. A háború borzalmait riadt szemmel figyelő beteg költő a barátok között próbált menedéket találni. Kik voltak a barátok? Csinszka 1915. április 15-i levele elmondja: „eljutottam Balázs Béláék ... Móriczékkal voltunk együtt... Hatvanyval ebédeltünk ... Benedekékhez, Kabosékhoz és Rippl Rónai Józsefnéhez lesz időnk még eljutni..." Kérdés, hogy eljutottak-e? A századfordulót hatalmas gazdasági, eszmei áramlatok ellentétes harcai jellemezték. Ekkor fejlődött az elmaradott feudális ország városi polgárságot teremtő, iparosodó országgá. A század elején meginduló magyar irodalom a forrongás terméke. Vagy így, vagy úgy magában hordozza a változás nyomait. A kor vezéregyénisége Ady Endre, a legérzékenyebben reagált az egyre időszerűbbé vált társadalmi, politikai kérdésekre. Ezért szinte indulásától támadások kereszttüzében dolgozott. A korai támadók egyike volt ifj. Móricz Pál, a Hajdúság írója. A hajdúnánási írót történelmi- és társadalmi szemlélete, művészi elgondolásai, egyénisége a mélységesen konzervatívok táborába sodorták. A múltról, a magyarság történelméről, hagyományairól kialakított sajátos szemlélete korán szembe fordította a vívódó, újat kereső Adyval. Az első komolyabb összecsapásra az Ady-Zoltai sajtóvita idején került sor. Akkor, amikor kiderült, hogy Adyt nem a Debrecenhez fűződő csalódások ösztönzik vitára, hanem a „városos Magyarország" eszmeköre és programja. A vitát Móricz Pál írása zárta le, mely a Debreczen 1902. november 1-i számában jelent meg. Szabad hajdú álnévvel. Cikkében többek között ezeket írta: „Pusztít, rombol, tagad, csúfolkodik, gyűlölködik, éppen azokkal szemben mostoha, akiknek véréből származik, kiknpV egyéb bűnük nincs, minthogy dacára a Vázsonyi-féle 46