Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Előszó

ELŐSZÓ A Hajdúságban kutatva igen erős történeti tudatra bukkanhatunk. Ha a jelenség tartalmát vizsgáljuk, akkor rájövünk, hogy a hajdú-ősök, s tetteik emlegetése e hajdúvárosokban elsősorban jogi érdek volt. Egyébként aligha érdekli e táj emberét jobban a hagyományok őrzése, a múlt megbecsülése, mint szűkebb és tágabb környezetét. Ezért múzeumi gyűjteményt is a felszabadulás előtt (1924) csak Hajdúböszörmény hozott létre, azt követően pedig (1956) Hajdúszoboszló. A hajdúnánási Múzeumi Gyűjtemény a vezetőszervek érdektelensége miatt kallódott el. Hajdúböszörményben a hagyományok ápolása előbb a nagymultú gimnáziumhoz, 1924-től Halasi Fekete Péter igazgató tevékenysége révén a Polgári Leányiskolához is kapcsolódott. Az alapító, H. Fekete Péter csakis a város társadalmának támogatását élvezve vethette meg a későbbi Hajdúsági Múzeum közgyűjteményének alapjait. Noha az említett két oktatási intézmény olykor értelmetlenül rivalizált e területen, amiért is a „Táj és Népkutatás'' hőskorában, az 1930-as években a hagyományt-mentő mozgalom két pólusú, kevésbé eredményes Hajdúböszörményben. Ennek nyilvánvaló hatása az is, hogy helytörténetét csak 1973-ban jelentette meg; hogy ebben a korszakban egyetlen tanulmány sem jelent meg a város néprajzából. A gimnáziumi növendékek eredményesen kapcsolódtak be a „Táj és Népkutatás"-ba, továbbá a Gyulai Pál Önképzőkör programjában e témák is szerepeltek. Megásták a zeleméri Csonkatorony környékét is. Bár ez az akció napjainkban már jobbára romantikus cserkészvállalkozásnak tűnik. Végtére az 1950-es években Janó Ákos múzeumigazgató idején a honismereti mozgalom egységesült a városban. 1951-ben és 1955-ben néprajzi szakkörök 1964-ben múzeumi szakkör, 1969-től honismereti szakkör működött a gimnázium diákjainak közreműködésével a Hajdúsági Múzeumban. Természetesen a diákok ilyen jellegű tevékenysége túlterjedt a város határain, mert az itt tanuló fiatalok a megszerzett ismeretek birtokában, az itt kapott indítékok alapján érdeklődéssel fordultak szülőfalujuk néprajza, népélete, stb. iránt. Ezek a hagyományok segítették a Hajdúsági Múzeumot abban, hogy egy folyamatosan dolgozó; nemcsak érdeklődő, hanem tudományos tevékenységet is kifejtő Baráti Kört hozhatott létre. Éppen ezért elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy a városi (tágabb értelemben hajdúsági) honismereti mozgalomnak fó5