Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Bencsik János: Adatok a juhkosár alkalmazására a Hajdúságból

Ellős Juhot. Ismét a Szekeren szénát vittek és tűzrevalót akkor vittek ki 8 tojkót, summa 14 meg 8=22." „Anno 1861dik évben Tavaszi kosár alá kiment ellős juhok száma 13- és egy két éces örü, tojkó pedig 3." Ügy ítélhetjük meg, hogy a juhtartó gazdák elsősorban ellős juhaikat pásztoroltatták kosarakban. Erre utal az az adat is, hogy „A juh tartó Gazdálkodás sérelmével esett a közelebb volt esztendőben (Hajdúnánáson) az, hogy a Kos tojkók egész esztendőt által a Nyáj juh között tartaván, azokkal a Juhok ideje előtt megűződtek és úgy a miatt a Bárányok ellése is a rendes és jó idő előtt bekövetkezni tartozván, a kemény hideg miat sok bárányoknak el kellett veszni.'" A kosok széthányása, az úzettetés megkezdése rendszerint október végén esett meg. A kosaras tartás a juhtenyésztésbe akkor kapcsolódott be, amikor a teleltetni behajtott juhokat a tavaszi legelőre, elsősorban ellés végett kihajtották. Ezért a már idézett Kun Demeter-féle forrásban is másik számadás áll az év vége felé: „1857 Evrőli, Üjabb Nyáj Juhász Nagy Miklós Eleibe Számon adtunk Szentmihálykor (napkor) huszonegy — 21 Darab Juhot mely közt van 5 azaz öt Bárány." vagy „Anno 1859dik, Tömöri János nyáj Juhász elébe számoltak a Fijaim Szentmihály napkor 30 Darab Juhot Tojkóval együtt." A nyájjuhász tehát téli és nyári bérre tartott számot, amelyről újfent megemlékezik Kun Demeter számadáskönyvében. Az idézett írott forrásokból tehát kibontakozik a juhtartás évi rendszere, amikor is a juhkosarak a tavaszi legeltetés, elletés megkezdésekor jutnak szerephez. Télen át elhagyatva állnak, amiért megeshetett, hogy „A télen Mitski János nyáj juhász a keze alatt lévő juhokkal kint a mezőn lévén igen sok batsó tanyát meghibáztatott, fáit és nádjait leszedegette, s feltüzelte."

8 Az már természetes, hogy a meddő juhokat szinte egész télen a legelőkön, közös nyájakban pásztoroltatták. Csupán a gyengébb és hasas állatok szorultak be az ólaskertbe. Ezeket még tavasszal is védték, védelmükre pedig a juhkosarak szolgáltak. Különösen a gyenge bárányok és íijas juhok szorultak ilyen védelemre. 1. HB-m. L. Hajdúnónási jegyzőkönyv, V. À. 301/a. 12. k. 824. No. 315. november h<4. 2. Uo. 1826. N. 210. 3. Uo. 13. k .1831. N. 477. 4. Uo. 9. k. 1812. N. 53. március 30. 5. Uo. 1813N. 47. február 28. 6. Uo. 12. k. 1824. N. 211., 9. k. 1804. N. 123. 7. Uo. 1813. N. 165. 8. Uo. 14. k. 1835. N. 61., 1839. N. 92. 33