Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)

Bencsik János: Szalonnával eldugott forrás emléke a Hajdúságból

SZALONNÁVAL ELDUGOTT FORRÁS EMLÉKE A HAJDÚSÁGBÓL Bencsik János Először Marjai Márton hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Hajdúságban, illetve az ő közlése alapján Hajdúböszörményben él egy hagyomány, amely a Tocó ér forrásának szalonnával való eltömését őrizte meg, ez a magyarázata a Zelemér vasútállomás környékétől induló, eredő szárazvölgynek, amelyben csak esős, nedves években van kevés víz. A közelmúltban Hajdúdorogon bukkantam erre a hagyományra. Hajdúdorog település-szerkezete egyszerű, egy ősi szerkezeti elemet őrzött meg; az átlós-keresztes elrendeződés fedezhető fel utcahálózatában. Észak felé a tokaji, dél felé a böszörményi, nyugatnak a nánási, keletnek az újfehértói út szeli át a települést. Az egyes szelvények, az egyes negyedek elnevezése is tanulságos. Részben a hajdúvárosokban ismert tized felosztást párosítják egyegy morfológiailag, stb. jellemző ismérvvel. Eszerint az első részt Hegytizednek a II. részt Gáttizednek, a III. részt Vidító-tizednek, s végül a IV. részt Telekhegy-tizednek nevezik. A település DK-i szegélyén, kb. 2-3 km-re a központtól ered egy szárazér, a Csattogó. Hóolvadás idején és esős években a Csattogó megtelik vízzel, s a Vidító irányában keresztül folyik a településen. Több olyan i>setet is számontart a közösség, amikor a Csattogóban, illetve a Csattogó szélén lévő gémeskút kicsapott, s a vize áradásszerűen végighömpölygött az utcákat szegélyező csatornákban. Utóbb 1915-ben volt egy nagy árvíz, amikor a Csattogó forrása szinte órák alatt annyi vizet hozott a felszínre, hogy a medret méteres ár borította. Gáttal akarták útját állni, amikor ez sikertelen maradt, utána a Gáttized és a Hegytized lakói emeltek egy-egy gátat a települést védendő, a vízelvezető csatornákat pedig erősen mélyítették Még Nánást is veszélyeztette. Azok aztán görbe bottal szúrták át a dorogi városrészt védő gátat. Mások szerint a nánásiak nagy gáttal védekeztek a Csattogó árja ellen, melyet a dorogiak szúrtak át botokkal. De az egyes tizedbeliek is ugyanígy ártottak egymásnak is. Az idősebbek azonban hallottak, hogy a Csattogó valamikor még nagyobb víz volt. Elöntéssel fenyegette mindig a hajdúvárost. Ezért a gáttizediek összefogtak és eltömték, bedugták a forrását. Egyes adatközlőim szerint Dugó Kovácsok nagyapja irányította a munkálatot. Ezért is ragadt rajtuk a dugó előnév. Mások úgy tudják, hogy egy Kökényesi nevezetű kovácsmester vállalkozott a forrás eltömésére. A lakosság ódalszalonnát, káposztakövet hordott a forrásba. Még a malomköveket is elnyelte. Végülis sikerült szalonnával eltorlaszoni a forrás vizét, s attól kezdve nem jelentett komoly veszélyt a városra a Csattogó. Adatközlőim összekeverik a Csattogó forrását egy nagy, bővizű kút históriáéi 4