Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
nvező falvak szegényemberei itt keresték megélhetésüket. 67 2 Egy-egy szám-adópásztor tekintélyes vagyont gyűjtött. 67 3 1825-ben az uraság szentmargitai bacsójának a következő javait írták össze: „. . . van háza, kertye, 13 darab szarvasmarhája, 4 lova, két vasas szekere, ekeszerszáma, 129 darab juha. . . értéke 916 vft". 6' 4 Szolgálatuk végén földet, majd tanyát vásároltak, a faluba húzódtak, gazdálkodásba kezdtek. A X TX. század második felé_ tői igen gyakran egész életük folyamán egyhelyben szolgáltak z. pásztorok. Az uraság is megbecsülte a megbízható alkalmazottait. Török Vendel 1870-től kiöregedéséig Tikoson volt gulyásszámadó, fia is gulyásszámadó maradt az uradalom tikosi tanyáján. A káptalani földön, a cselédek szemében irigylésre méltóak voltak a pásztorok, különösen a juhászok. Kialakult közöttük az a szokás, hogy pásztorlegény pásztorleányt vett feleségül. A leglenézettebb rétegét a pásztorságnak a kondások alkották. A falusi csürhés vagy kondás a legelesettebb családok tagjaiból került ki. A pásztorok kiemelkedésének érdekes gyakorlata alakult ki a káptalan nagyobb tanyáin. Gyermeket már nem pásztornak nevelték, hanem iparosnak adták. A következő nemzedék tehát a falusi és az urasági iparosok rétegét képezték. Ok azután vagyonukat arra áldozták, hogy gyermekeikből tanítót vagy papot neveljenek. A folyamat alapját mindenképpen a számadópásztor társadalmi törekvései biztosították, aki gyermekeinek már jobb, talán emberibb életet akart biztosítani, mert szemükben a kisiparosnak rangja és tekintélye volt. Bérezésük az alkalmazás minőségétől függött, éspedig a káptalani számadók kcmmenciót kaptak, úgy mértek számukra is, mint a cselédségnek. A közösségi pásztorok pedig a pásztorolt állatok száma arányában kapták bérüket. Emellett az ún. tartás joga is megillette őket. 67 5 Ez különösen az uradalmakban rúgott sokra. A bojtárokat a számadó fogadta, ő is fizette, illetve tartotta őket. 6' 6 A bojtárok álma az volt, hogy valahol jövedelmező számadóságot nyerhessenek, a maguk gazdái legyenek, s belépjenek a megbecsült számadó pásztorok sorába. (Lásd a mellékelt táblázatot 67 7) 672. Az 1870-es években elhunyt margitai gazdasági cselédek származása: Csege, Girincs, Ároktő, Egyek, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Mezőkövesd, Kolozsvár, Masuf, Szederkény, Igriczi, Debrecen, Szihalom, Tiszakeszi, Bőcs. Kunhegyes, Tiszakürt, Tiszalök, Stajerdorf, Mezőtárkány, Nagyiván, Tápiógyörgye, Margita, Mezőcsát, Polgár anyk. 1870. 673. HL. Div. P. F. 6. N. 307. 1824. 674. Uo. Div. P. F. 1. N. 30. 1825. 675. „A polgári tiszttartóságban a bér: Farkas Mihály tinógulyás, 50 ft, 50 kila rozs, 1,5 kila árpakása, ua. köleskása, Bodnár István kondás, 50 ft, 50 kiia rozs, 1 kila árpakása, 1 kila köleskása, Farkas Mihály ürüs birkásnak, 30 ft, 2 kila búza, 24 kila rozs, 8 kila árpa, fél kiia árpakása, fél kila köleskása Ködmön Pál bacsónak (Ildes bacsó), 30 ft, 2 kila búza, 24 kila rozs, 8 kila árpa, 2 4—2/4 árpakása, köleskása. Baji Pál, Kereszteli János bojtárnak és Polonkai József magyar (juh) bacsónak egyaránt: 22 kila rozs, 2 kila búza, 16 kila árpa, 2 4—2/4 kila árpakása és köleskása." „Tinógulyásnak egy 3 dfü tinó dögbőre van, 4 hold őszi, négy hold tavaszi földje, saját erejével művelendő, vásárokra jártakor naponként 25 krj segedelme, s háti lovának széna és zab .... bojtárját maga fizeti." Kondásnak ugyanannjn föld, „100 darab uradalmi sertés után 10 darab saját tartása. Bojtárját maga fizeti." HL. Eg_ ri Káptalan Tanácskozmány iratai. 30. 1852. 167/1852. 676. SZL. Polgár Jkv. 1870., 1874. december 24. 677. Uo. 1847. N. 85., 1868., Div. P. Fs. 6. N. 307. 1824. „Kocsis Andrásnak, mint gulyásnak bojtárja lévén, őtet állította kenyér szedőnek." 92
