Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
A társadalmi különállásukat öltözködésükben is hangsúlyozták. Az első világháborúig megőrizték a paraszti ruházat egyes darabjait, a hagyományos gyócsinget és gyócsgatyá t. A gulyások és a csikósok széles karimájú kalapot viseltek. A juhászoknak fekete, díszgombos mellényük és keskeny karimájú kalapjuk volt. A pásztorkalap dísze a darutoll és a túzok toll. A legegyszerűbb ruházatot, kopottas inget, gatyát, majd nadrágot, a kondás viselt. A pásztorok nyári felsőruhája a szűr, télen a bunda. Igen kedvelték a hajdúböszörményi bundákat. ,,Azt a bundát hívják valaminek, — mondják — amelyiket a kos a szagáért beűzött." A szűr a napsütés és az eső ellen egyaránt védte őket. Rátartiságukra jellemző, hogy újtikosi gulyásszámadó 1913-ban, a Hidivásárban a cégérnek kiakasztott szűrt vásárolta meg. Másnak ne legyen olyan díszes szűre! A gulyások és a csikósok csizmát viseltek nyárban is, a juhászok és a kondások fűzött bocskorban jártak. Csak hideg időben váltották fel a csizmával. Az aprójószág vagy az aprólék, nem hiányozhatott egyetlen ház és tanya udvaráról sem. Még a szegényebb család is nevelt tíz-húsz tyúkot, közöttük egy kokast. Húsz tyúkhoz elég egy kakas. A kakas nemcsak azért szükséges, hogy ültetni jó legyen a tojás, hanem azért is, hogy a tyúkokat összetartsa. Minél kevesebb tyúk van egy kakashoz, annál jobb a tojásuk tenyésztésre. A századfordulón még sok ludat és kacsát neveltek a faluban. Kijártak a falut körülvevő legelőkre és szabad vizekre. 6' 8 A kengyelközi tanyák lakói elmondták, hogy a kiskacsákat tavasszal kiverték a vízre és nem látták őszig. Mikor piacra akarták vinni, akkor lóháton terelték be a tanyára. Szekérszámra szállították a miskolci piacra. A tanyákon megjelent a pulyka és a gyöngytyúk is. 6' 9 A tyúkok részére elkészített tyúkpadlás 40—50 éve terjedt el, s alig 30 éve, hogy a különálló tyúkólakat kezdték építeni. Itt-ott a lakóház padlására jártak hálni, s ott részükre kisebb területet rekesztettek el. A tyúkpadlás rendszerint a disznóól padja, ahová tyúkülőket helyeztek el. Tűzhelyről kikerült hamuval gondozták, ez megölte a tyúktetű t. A libának és a kacsának valamelyik ólsarokban vagy udvarrészen kerítettek megfelelő helyet. A fehér, a sárga, a fekete és a kendermagos fajtákat tenyésztették. Ezek a betegségekkel szemben is ellenállóbbak, mint az újabb fajták. A tyúkok februárban, márciusban kezdték el a tojást, s alig várta a gazdaasszony, hogy kotlója legyen. így lett korai csirkéje. Egyik tyúk ötöt-hatot tojt, s már kotyogott, a másik pedig lábon hordta el a kottást. A tyúkpadlásra rossz edényt löktek, abba szalmát tettek, hogy oda tojjon a tyúk. Záptojással kötötték oda, hogy ne járjon más helyre. Ősszel elverdett a tyúk és elhagyta a tojást. A tojásnak hegye, fehérje, haja, hártyája, sárgája, vége, szeme és kalapja van. A tojást zsupszalmából, vesszőből vagy gyékényből készült kubuzban tárolták. A tiszapalkonyaiaktól vásárolták a heti piacon. A tojásos kutlit kobaktök héjából faragták. Üjabban a szakajtókosár is megfelel e célra. A két boldogasszony közötti (augusztus 15— szeptember 8.) tojások elállnak, ezeket télire elrakják. Ha nincs kakas a tyúkok között, akkor tartósabbak a tojások. 678. SZL. Polgár Jkv. megfelelő évek pásztorfogadásainak, anyaga. 679. Uo. 1871. március 22 93
