Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
helyezték a gyomorba, bekötötték, s kemence fölé akasztották. Fejés előtt egy gyomrot összevagdaltak, 10 literes üvegbe tették, ecettel leöntötték. Miután két napig állt, leszűrve róla az ecetet, tehénsavóval töltötték meg az üveget. Öt-hat napig forrni hagyták, s használhatták. A beótott és kellően megaludt tejet laskaszedővel kiemelték az edényből, a gomolyanyomó ruhára rakták. A ruha négy sarkát összefogták, lassan összshúzták. A benne levő aludttejből kijött az első savó (fehírsavó), majd háromszor-négyszer összetörték, felgyúrták a ruhába, s erősen kinyomták belőle a második savót (sárgasavó). A gomolyanyomó asztalnak két típusát ismerték Polgár környékén. Az egyik ferde fekvésű és oldalt kifolyónyílással ellátott, a másik egyenes fekvésű, tetején középen kereszt alakú kifolyónyílása van. A kifolyó savót cserépedényben fogták fel. A fehírsavót általában a sertéseknek adták, a sárgasavót a háztartásokban használták fel. Néhány óráig pihenni hagyták, akkor feladta a felit, amelyből vajat közpültek. Az éde^sen maradt savóból készült a zsendice. A savót felfőzték, s amikor túr odri- kezdett, fakanállal kavarták, hogy le ne kozmáidon. Ha túrósabb zsendicét akartak, akkor egy üst savóhoz legalább egy findzsa juhtejet öntöttek. A faluban csikósok, gulyások, csordásokjuhászok és csürhések voltak. 1 ' Híres pásztorcsaládokról tudnak az adatközlőim, akik apjuk után örökölték a foglalkozásukat. A pásztorembernek gyakran a fiai is pásztorok lettek. 60 8 Bojtárnak szegődtek az apjuk mellé. A számadó pásztorok a számadásuk alá kihajtott állatokért anyagi felelősséggel tartoztak. Megfelelő értékű biztosítékkal, általában tekintélyes állatállománnyal kellett rendelkezniük. Ha ilyen biztosítékuk nem volt, akkor valamely gazda kezességet vállalt. 60 9 Szigorú regulákkal kötelezték a pásztorokat is arra, hogy a pásztorságuk alatt elhullott állattal elszámoljanak.'" 0 Ha hamis úton jártak, rajtaveszthettek, s meg kellett fizetniük az elsikkasztott állat értékét. Polgáron, a kondások körében, a múlt század végéig gyakorolták a rovás vezetését. Kettéhasított fűzfavesszőkre rótták fel a számadásuk alá adott állatokat. Ha változás állott be, akkor rávésték a kádenciát. Érthető tehát, ha a pásztorokat hamis, huncut embereknek tartották. A parasztok óvatosak voltak a pásztorok megítélésében, csak akkor hittek megbízhatóságukban, ha hosszú, becsületes szolgálattal bizonyítottak magatartásuk mellett. A parasztok lenézték a bojtárokat, s úgy vélekedtek, hogy bojtárnak nem megy el a legények eleje. G7 i Polgáron és Szentmargitán igen sok pásztor szolgált, s nagyon mozgékony népelemnek számítottak. Különösen a káptalanban szolgáló pásztorok összetétele volt vegyes. A kör667. „Igritzi helység... gulya és ménesbéli marháit a mi pásztoraink számadása alá, az ökör külön saját pásztoruk alá fogadtatik." Uo. 1836. N. 7. 668. „A Polgári juhászoknak mindenkinek van bojtárjok vagy fiók vagy lányok, akik nappal szokták orozni a juhot úgy, hogy nyárban magukban kaszálnak ..." HÁL. Div P. Fs. 6. N. 285. 1820. ,.Akkor eő Taligás bolytárja lévén... Eő horta a sarat a város két komor bikáján ..." Uo. N. 307. 1834. 669. SZL. Polgár Jkv. 1839. N. 38., 1847. N. 91., 1871. XII. 24. 6f 0. Uo. 1838. N. 32. 671. Becstelen szókkal illetvén: Te tsak tehén Tsordás s nem igen derék ember voltak!" HÁL. Div. P. F. 4. N. 29. 1730. 91
