Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
a malacát, ezért az előhasi kocára fokozottan figyeltek. Hamar elvetélt, ha, hideg vizet ivott vagy oldalba vágták. Ha csürhejáró koca bebúgott, a kondás a gazdának hírt adott, amiért áldomás vagy egy darab szalonna járt. A koca négy hónapra, 18—17 hétre fialt. „Meglátni már azon, mert tőgyel" — vélekedtek. Ilyenkor otthon maradt a csürhéről. Az ólat, az uraságban a kutricát, elkészítették számára. 6—7 hétig szoptak a kismalacok, azonban 10 napos koruktól már kóstolgatták a takarmányt. Amikor kellő fejlettségűek lettek, leválasztották őket. Rendszerint apadóra választottak, este szoptak, éjszakára különzárák az anyjuktól. Három-ne^y napig csak egyszer, est^ kaptak tejet. A koca malacainak leválasztása után felindult és bebúgott. Kél szer-háromszar fijalL esztendőnként. Különösen az András napi (november 30.) malacokat kedvelték, évesek voltak, áruikor a következő évben, hízóként megölték. Három-négy hónapos korukban ivartalanították a kanokat. Mennél fiatalabb volt, annál biztosabb volt a herêlés. Az uraságban a számadókondások, a faluban a csürhés vagy hozzáértő parasztember herélt. A herélő a gerincre fordított malac tokit kinyomta, majd bicskájával hosszába belevágott, mire a here kifordult. Kétszer-háromszor körülfordította a zsinórt, meghúzta, s a zsinórral együtt kihúzta, kiszakította. A kocákat Csehországból jött morvák miskárolták. 66 1 Rendszerint a tavaszi nagyvásárra érkeztek meg a segítségükkel együtt. A kocákat oldalra fektették. a miskároló a fülére taposott, és az oldalát felvágva, kivette a bűgóját. Ezután a sebet bevarrta. A század fordulóján egy Miska és egy Tamás bácsi néven ismert miskároló járt Polgárra és környékére. A közösen tartott sertéseket megkarikázták, hogy kevesebb kárt tegyenek a gazdasági udvaron és a legelőn azzal, hogy feltúrják. Túrókarimáján drótot húztak keresztül. A nyájra kerülőket pedig bicskával megjegyezték vagy csipkéző vassal (káptalanban) kicakkozták a fülét. 66 2 A csürhés malacokat és disznókat este-reggel megetették. Ősztől tavaszig főtt krumplival, tökkel sűrített moslékot kaptak. Nyárban csávázták őket. Hordóban állott a korpára öntött, erjesztett moslék, amihez kevéske abrakot kaptak. A fejőstehén pár hónappal az ellés előtt elapasztott. Hagyták, hogy elapasszon, hadd pihenjen, mert jobban megtőgyelt, s több tejet adott. Az ellés után kifejt első tejet pecctejnek nevezték, s a borjúval szoptatták ki vagy a tehénnel itatták meg. A második fejésből peccpitét készítettek, a tésztát meccisekre vágták, s a szomszédoknak, az ismerősöknek küldözgették széjjel. Még annak is küldtek, akinél soha nem voltak. A peccíejből gurászta is készült. A gyenge tejet felfőzték, s a megtúrósodott lét cukorral fogyasztották. Ebből azonban már nem ajándékoztak senkinek. A fejés a nők dolga volt. Fejés közben négylábú kisszékre ültek, ha azonban vadabb volt az állat, akkor állva, fejüket a horpaszuknak támasztva végezték a fejést. A rúgós állatokat gúzsba tették. Karikára tekert kötelet húztak a térgyire. A XX. század elején még 6—10 literes farocská661. „Ha a kupecek az egész szilaj sertés nyájat megvennék.... lehetne véllek alkura lépni . .. egyéb eránt. .. inkább szagattasson ki az öreg ártányokbul és herélt kocákbul és ezeket három kondásra az Uraságnak... hajtsa el a Debreceni vásárra." Uo. Div. P. F. 9. N. 459. 1804. 662. „A tikosi tanyánál lévő vegyes sertés nyájban 200 db. sertéseket jelöltek ki... jobb fülük egy here alakura metszett." SZL. Alispáni, iratok, 484/1881. sz.
