Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
A szarvasmarha fajtaváltásának adatai 03 2 Évek összesen Ebből magyar %-a Pros-tarka Egyéb 1895 5205 db 5138 db 98 23 db 44 db 1911 5261 db 4081 db 78 1156 db 24 db 1935 3324 db 2709 db 82 347 db 268 db A régi lófajta az adatközlőim emlékezete szerinti idők előtt kipusztulhatott. 63 3 Az állami irányítás alá vont méntenyésztés a XIX. század közepére intézményesítette a fajtaváltást. 63 4 Ekkor már a ma ismert javított lófajtát tenyésztették. Tardi János adatközlőm szerint azonban az idősebb lótartóknak csak az volt a fontos, hogy húzzon a ló. Nem érdekelte őket a lovak külleme, csak munkabírásuk szerint tartották számon. A XIX. század második felében a közösségi gulyák az esztendő nagy részét a legelőn töltötték. Ezeket a távoli Kiskaproson, Nagykaproson, az araságtól bérelt Tinólaposon és Kígyóson legeltették. A növendék üszőborjúknak kisgulyát, a hároméveseknek és a meddő, illetve hasas (csak szaporulatáért tartott) teheneknek nagygulyát állítottak. 63 5 A tinók és az ökrök külön csordában jártak. Újtikoson és Tiszagyulaházán kevés szarvasmarha volt, ezért egységes gulyán legeltették. Ehhez hasonlóan pásztoroltatták gulyáikat a kisebb árendások is (a község gazdagabb parasztjai, akik közösen 50—100 kh legelőt béreltek a káptalantól) az urasági legelőkön. Közös gulyást állítottak a bérelt területre. Ha nem volt elegendő állatuk a legelőre, akkor a kisparasztok megfelelő fizettség ellenében marhát hajthattak rá. Az urasági gulyák ősszel a kukorica földet járták, azon is teleltek ki. Akojt készítettek az állatok számára. Vastag ganajon feküdtek, télen az melegítette őket. Az akoj egyik végében egyszerű szín állott. Az 1900-as évektől rendszeresen készítettek hodályt a gulyák számára is. 636 A XIX. század első felében már nem tartott a város külön szilaj ménest, hanem együtt pásztorolta a heverő lovakat a hámos állatokkal. A század közepétől pedig nem alkalmazta a szilajló megkülönböztetést sem, tehát egységesült a ménes. A még nem igázott, fiatal csikókat és a munkától rövidebb-hosszabb ideig felszabadult igás lovakat csapták a ménesre. Este, végezvén a munkával, éjszakára kihajtották őket, s ha szükségük volt rájuk, akkor értük mentek. A ménes a falu alatt, a Sélypesközön legelt. Szárnyikjuk nem lévén, ha rossz időt vártak, a legelőn készült afcojba zár632. Uo. 633. „Nagyságos. . . Kováts Mátyás szerint 100 vtó forintnyi jutalom ajánltatott annak, akik önön maga neveléséből legszebb lovat tud, mint tulajdonát elő mutatni ..." SZL. Polgár Jkv. 1837. N. 12., Uo. N. 25. Uo. 1838. N. 33. 634. „Minthogy bizonyos volna az, hogy valamint a szegény adófizetőknek (a nemeseknek is), ... Bikákra és Csődörökre elkerülhetetlen szükségek vagyon ..." Uo. 1840. N. 69. „A Királyi Ménlovak ellátására 130 vft szavaztatott meg." Uo. 1873. 341. 635. Uo. 1841. N. 97. 636 azon a ... helyen (ahol) a Szederkényi és Büdi határ megütközik,... Viczenyi Uram Gula Marhájának aklot azon helvre csináltatván ..." HÁL. Div. P. Cs. 4. N. 41. 1962. 81
