Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
ra, trágyahordásra, nádvágásra alkalmazta őket. A favágásért fizettek, a gally feles volt, a tőkét pedig az kapta, aki kiszedte. Terhesebb volt az a kötöttség, hogy szakmányba kellett füvet vágniuk, illetve a cukorrépa ásást és kendervágást is vállalniuk kellett az aratáshoz. Az aratás után szabadon mehettek cséplőgéphez, a gépesek bére 3,5 percent volt. „A káptalanban nem becsülték meg az embert" —, mondják. ,,Csatté'-gombé' szolgáltak az uraságban". A bérlő vagy a kisgazda jobban fizetett, ezért szívesen felcserélték a nagykepét a kiskepével. A kepésgazda egy héttel előbb szólt, hogy „megyünk aratni". Hetitarisznyájukat elvitték a gazdához, ahonnan egy urasági fogat szállította ki a határba. A szerszámaikat magukkal vitték. Mindig hét derekán fogtak az aratáshoz, pénteken azonban soha nem kezdtek bele. Csapatokra osztotta, majd fogásokba állította a kepésgazda az embereket. Ha egy eiőt végig vágtak, akkor viszajöttek a szélre. Az egy fogást rendlábnak is neveztem. A rossz kaszás csak hegyeit, nem vágott rendes eiőt. Nagy seríny maradt utána. A marokszedő gamóval dolgozott. Gamót kétágú faágból készítettek, haját lepucolták, s kihegyezték. A faihoz vágott rozsot, búzát szedték marokba, az árpát, a zabot rendre vágták, s azt a marokszedő favillával verte marokba. A rend egyik részét rádobták, majd a másik oldalról ráhúzták és mentek tovább. Háromágú, toldott tót villát használtak. Früstök előtt csak akkor arattak, ha árpa nem volt renden, vagy borsót nem kellett nyílni, utána azonban délig arattak, majd ebédeltek. Az aratópárok csak akkor főztek együtt, ha rokongyermek volt a félkezes. Délután vacsoráig (5—8 óra) dolgoztak, előbb az aznapi markokat felkötötték, majd kereszteltek. Félkezes csinálta a kötelet, a gazdája kötött. Két markot, (egyiket a félkezes, a másikat az arató) tettek egy kévébe, így két soron haladtak. A bekötött kévéből húzták a következő kötélnek valót. Közben elkészítették a csattos kötelet. A kévék kötését csak puszta kézZel végezték. A kereszteket 18 kévéből készítették. Először a fűajj kiviket, utána az elsőt, hátsót, majd a két vállkívít tették le, tetejére papot helyeztek. A fítiajj kivinek a feje hátra felé volt, hogy ezzel is magasabb legyen a kereszt eleje. Végül a két vállánál lekötötték a kereszteket. A XIX. század végéig csak a rozsot és a búzát kötötték kévébe, s rakták keresztbe. Az árpát, a zabot és a kölest rudasokba vagy nagyobb vontatókba hordták össze. 02 2 Keresztelés után a kiskepése k a tarlót bnlgóval (nagygereblye) felkaparták, s a kaparékot felkötötték. A férfiak munkaruhája a vászongatya és a vászoning volt. Lányokon kanavác ruha, mejjeskötő, kezüket alul gombos, felül kötőlíkes karvédővel takarták el. Öcska csizmaszárból készült bocskort viseltek a lábukon. Az arató munkások a szabad ég alatt töltötték az éjszakát. Le sem vetkőztek, hanem ruhástól aludtak. Bundával, muszajpokróccal takaróztak. A félkezesek együtt, a kaszások megint együtt feküdtek, de egy bokorban a tanyájuk körül. A kepések között minden nyáron volt egy-két tanuló kaszás legény. Ezek a csapat hátulján dolgoztak, hogy a többieket ne akadályozzák munkájukban. A tanuló kötelessége volt, hogy egyszer megvendégelje a csapatot pálinkával. Esős időben zajlott a kepe társas élete, mert egyébként a fárasztó munka lekötötte idejüket. Az idősebbek akkor is pihen72
