Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
kalodája. fából voltak. Ha kisebb területű röges föld volt, akkor nem hengerrel, hanem nagyfejszével, vagy kapával törték össze a hantokat. Polgáron az első vetőgépeket a nagyárendások földjén állították munkába. Az 1900-as évek elején Borsos nevű községi bíró vásárolt és alkalmazott legelőször vetőgépet. De 1945-ig sem terjedt el általánosan. Az ekekapa pedig az első világháborút követő években jelent meg Polgáron. Az elsőket a hajdúnánási Nagy Imre gyárából vásárolták, később azonban helyi kovácsmestertől rendelték meg. A kisparaszt a földművelő eszközöket szekéren szállította ki a határba. Először az ekét, majd arra a talyigát helyezte rá. A szekér két oldalához fektette a borona leveleket. Ha hengert is szállított, akkor azt keresztbe tette fel. A tanyán lakó parasztgazda az ekevashoz csúszófát kötött, s talyigánál fogva vontatta ki az oldalt fektetett ekét a szántóföldjére. A kapás földművelés a laza talajú szőlőskertben napjainkig szokásos. Kapáláshoz a pántlika földet keresztbe fogták fel, s úgy kapálták borozdára. Munka közben a munkás hátrafelé lépegetett, s jobbról volt mellette a kapált terület. Munka közben hosszában árkot, borozdát húzott, s egy kis billentéssel, a kapával felvágott földet átfordította az előző borozdába. A kötött, keményebb talajú Tcisfődeket csak ásóval művelhették. Ilyen kisfődet foghattak az erdőtelepítés helyén, s kötelességük a facsemete ápolása volt. Polgáron két szántástípust alkalmaztak, éspedig széjjelszántottak, vagy összeszántottak. Ezt az eljárást az igásökrök irányító szavai szerint hajszraszántásnak, illetve csáraszántásnak is nevezték. Ugaroláskov széjjel szántottak, amikor is jobbról, szélen a mezsgye mellett kezdték a szántást, s középen maradt a barázda. Vetés alá viszont jobbára összeszántottak, közepén kezdték a szántást, s a mezsgyénél fejezték be. A szántás végét felvettettík. Szőrös mezsgyét hagytak, amelyen veszedelmes gyomnövény, a perje telepedett meg. Ügy irtották, hogy a kukoricaföldet napraforgóval ültették körül. A jó gazda után nem maradt vakborozda. A XIX. század elején már vegyesen alkalmazták az ökröt és a lovat a szántáshoz. 61 9 Az 1860-as évektől már túlsúlyban volt a ló. Hogy ki, milyen igásállattal dolgozott, az elsősorban gazdasági helyzete, de egyénisége is megszabta. Az igásállatok alkalmazása Polgáron, 1895-ben m lófogatok ökörfoc iátok öszvér tehén egyes kettes hármas négyes kettes négyes hatos 30 320 42 33 47 235 — 3 2 Az ökröket járommal igázták. A baloldalt húzót csáZésnak, a jobbról járót pedig hajszásnak nevezték. A jármot az ökör nyakához szabályozhatták. Ha kifelé dolgozott, akkor a járomszögre kovácsoltvas tüskét kö619. „Csak fele útjában találtam az ekéket, mivel a lovas ekék is csak sorban másztak az ökrösökkel." Uo. Div. P. F. 6. N. 285. 1820. 620. Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája, I. Bp. 1897. 70
