Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
feszület, családi képek. A saroldóca és a vetett ágy között helyezték el a tulipános ládát. Mikor a tulipános láda divatját múlta, ide tették a komótot. A ládába, ill. a komótba rakták a tisztaruhát. Sutban, a falba ütött szegen állott az ünneplő öltözet. A csizma pedig a sut fölött, az átalgerendába vert szegen lógott. A sarkantyút hamuban, ruhába kötve, a kemence tetején tartották. A nagygerenda alatt az imakönyvek, iratok, a borotvás és más apróság. A komrában többnyire terményt és élelmet tároltak. A nehezebb termény (búza, rozs) lent maradt a komrában, s a fal mellett zsákokban állottak. Módosabb helyen, saját szövésű, négy nyüstös zsákot használtak. Itt tárolták a kenyérsütéshez, mosáshoz szükséges eszközöket (teknők, dézsa, kosarak), listesvannát és a szuzsékot. Itt volt a kenyérrács is. 613 Gazdagabb családoknál a komrában tető nélküli, ács által készített hombárban tárolták a búzát stb. Több komrában a keresztfal alsó része szélesebb volt, az így képzett polcon üvegeket stb. helyeztek el. Készültek kettéválasztott komrák is. Ekkor az első részben inkább terményt, szerszámokat, másodikban az élelmet tárolták. A komrán ritkán volt ablak. 616 Csupán a földtől egy méterre egy 20 cm-es átmérőjű lyukat hagytak a macskának. Néhány komrában kisebb vakablakot is csináltak, melybe apróbb tárgyakat raktak. A könnyebb termény (zab, árpa, csöveskukorica) a padon száradt, ahová a pitarból vagy komrából, vagy ám^bitus alatt, néhi pedig a belső vértelekjén hagyott padajtón jutottak fel. 61 7 A padra létrán járták fel. A létrát két rúdból és rajta keresztül fektetett, vagy belefúrt fogaltból állították össze. Nedves időben ott szárították a ruhát is. Szövés-fonás eszközeit, a használt ruhákat, edényeket, lábbeliket is ott tartották. A pad egy részén aludhattak a baromfiak is. A pitar és a ház földjét hetente, rendszerint szombaton, mázolták, amelyet vékonyan felhomokoltr.k. Hí nagylány volt a háznál, akkor hetente többször is felmázolta a lakást. Söprés előtt fellocsolták a földet. A locsolást cifrázták, huszárkötést, rózsákat csíkoztak a homokra. Ugyancsak cifrázták a söprűvel is a homokot. A söprűt cirokból kötötték, a pitarban az ajtó mögött, a földre fektették, hogy a szakálla ne törjön. Nagytakarítást évente négyszer, húsvétra, pünkösdre, karácsonyra és búcsúra (aug. 15-re) végeztek. Kimeszelték az egész házat. A kemencét télen, mivel hamar piszkolódott, majd minden héten kellett meszelni. A mészbe sót tettek, hogy ne menjen. Az öregek arra is emlékeznek, hogy belepisiltek a mészbe, hogy tartósabb legyen a meszelés. Egyik-másik asszony szerette, ha fényes volt a meszelése. Ekkor úgy jártak el, hogy miután két sorral végig meszelték a falat, a kemencét befűtötték, az ajtókat, ablakokat bezárták és forró vízzel újra végig meszeltek mindent. Kívülről kétszer-háromszor meszeltek évente. A pitar falát és az ámbitus alját ujjnyi széles festékcsíkkal, pántlikával elhúzták. A csík rendszerint kék, esetleg zöld, vagy piros színű volt. A ház falát pedig 40 cm magasan sárgafölddel vagy fekete festékkel húzták el. A fehér falat a színes festés váltotta fel. 20—30 éve már az utca felőli végét, újabban az ámbitus alját sem meszelik fehérre, hanem többnyire sárga vagy más színes festékkel festik be. A mintás díszítés egészen új keletű. 615. V.ö. Uo. 14. 616. V.ö. Uo. 16. 617. V.o. Malonyay D., 202.. Istvánffy Gy.. i.m. 4. 33
