Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
erősítették rá a kis szarufákat, melyek a tetejét (koporsó) tartották. A fentebb leírt kéménytető mellett ismeretes volt a négyszögletes alapú gúla/ fedés is. Mindkét esetben deszkából készült a tetőzet. 59 5 A kémény előtt levő félszarufákat a kéménylábakhoz piatolták. A kéménylábak keményfából készültek. Korcokat (a korc négysoros) fúrtak bele, majd beszőtték náddal. Markostól fogták össze a nádat, s madzaggal vagy vesszővel kötözték a korchoz. A tetőn kívül levő kéményrészekre pendelt kötöttek. A földön megkötött pendelt készen erősítették fel a felső koszorúfára. Belül végig kitapasztották, kívülről azonban csak a padlástéren és félsukkra a koszorúfa alját tapasztották körül, ezzel védekeztek a tűztől. A szarufákra félölenként léceket kötöztek hasított erdei fából. Vesszőgúzzsal kötözték oda a szarufákhoz. Az utolsó erősebb léc az eresztartófa. Eresztartófa volt a farozaton is. Mind a sárgerendák és az átalgerendák, mind pedig az eresztartófák az épület sarkain szépen faragott kötéssel kapcsolódtak egymásba. A gerincen a szarufák csúcsait lecsapták, végig fektették rajtuk a szelemenfát (gerendalécet), és faszöggel ráerősítették. A tetőszerkezet teljes elkészítése után a kemencepatka és a konyhapatka csinálásához látták. A kemencepatka nagyságát a gazdaasszonyok szabták meg, s rendszerint kötőjüket használták mérőeszközül. Megmérték a szomszédasszony patkáját, s így rendelkeztek: ,,Négy kötő. meg egy fél, meg egy kicsi legyen a patka! Jó nagy legyen, mert ott fonok a télen. Meg az öregem is ott fog nyújtózkodni! A sut olyan nagy legyen hogy a korpaciberés fazék elférjen benne!" A patkát véggel kifelé rakott vályogsorral körülfalazták, majd hulladék válykokkal és földdel megtöltötték. Sövénynői is készítettek padkát, kívülről vastagon betapasztották. A pitar közepén a nagygerenda alatt tűzfalat (közfalat) emeltek. Ezzel védték a tűzhelyet, s választották el a kéményajját a pitar elülső részétől. Ha két kemencés volt a lakóház, ha mindkét helyiséget fűtötték, akkor a pitar mellett kétoldalt építettek tűzfalát is.' 9 3 Később általános lett a mindkét oldalt épített tűzfal, melyet felül kezdetleges módon boltívvé formáltak úgy, hogy a gerenda és tűzfalak szögleteit kitapasztották. Fejlettebb, újabb megoldás volt, a kémény tartására tűzfalként boltívet építettek a kéményajjánál, elül a gerenda alatt, s hátul a falnál, s erre nehezedett a kémény, A tűzfalak vályog szélességűek voltak. Belső oldalukba a tűzhelyek fölé mécseslyukat vágtak, hogy főzés közben lássanak. 5 9' A kemence szája elé és a szemközti falhoz kemencepatkához hasonló konyhapatkát csináltak. Végül betették az ajtókat és ablakokat. Ennyi volt a mester munkája. Sem a sárhoz, sem a gazhoz (nád) nem nyúlt, vagyis sem a tapasztást, sem a tetőfedést nem vele végeztették el. A padlás elkészítéséhez és a tetőfedéshez nádkötőt hívtak, a tapasztást pedig cigányokkal végeztették el. A padlást kifarkalt náddal (leszedték a virágját) beszűtték, mint az ódalkast. Majd arra félsukk vastagon szabados nádat terítettek. Végül a padlást lesaralták. Saraláshoz szalmával összevágott, áztatott földet használtak. Mikor a sár megszáradt, akkor lesimították. A falakat kétszeresen tapasztották. Először benagyolták, utána simították. A sárgafődet előző este beáztatták, majd másnap töreJckel összevágták. Házépítés595. Vö: No. 219. 596. Vö: Györffy I., i.m. 1908. 66. 597. Vö: Bartucz Lajos: Adatok a nagy magyar Alföld népies építkezéshéhez. Népr. Êrt. XI. 1910. 14. 58
