Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
megszikkadt/'' 1 0 Egyszerre építették az egész házat. Négy-öt nap alatt egy verett falu ház oldalfalai is elkészültek. A verett fal simításához készült sárba töveket (péva) használtak. Amikor a fallal elérték a kellő magasságot, akkor a mester megkezdte a tető kötését (ácsolását). (Kötöm a gerendát a Nagy Jóska házára.) Az épület két végén és a keresztfalak közepén két-két vályogot kivettek, ezekbe a mélyedésekbe deszkát helyeztek, s arra nagy-gerendát fektettek. A nagy-gerenda két végét egy-egy sukkra a falon kívül hagyták. A kihagyott végeit szépen megfaragták. A nag y gerendával párhuzamosan a hosszanti falakra fektették a sárgerendát (majorpang). 59 1 Az átalgerendák a nagygerendára és a sárgerendákra merőlegesen feküdtek rá.' 9 2 A sárgerendákba az átalgerendák számára mélyedést faragtak, ráplatolták őket. Az átalgerendák egy szál fából voltak, s három sukk távolságra helyezték egymástól. Végeik a gaz alá egy, a cserép alá két araszra túl értek a sár gerendákon. A gazt jobban kinyújtották, azért nem kellett annyira kiengedni az átalgerendák végeit. A szarufák alsó végeit az átalgerendákba felül egymáshoz ácsolták. Régebben készült házak szarufáit meghasították (ez volt a koca), a párját pedig belefaragták (ez volt a kani). Ezt a módot felváltotta a fűrészelt megoldású ácsolás. A kocát úgy készítették, hogy belefűrészelték a megfelelő vályatot. Utóbb már csak összeplatolták a végeiket és faszeggel összefogatták. Felül kakasülővel erősítették meg a szarufákat. Ezeket csapolással illesztették a szarufákhoz, majd faszöggel erősítették oda. A csapolásnak szakálla volt, az is tartotta a kakasülőt. A kakasülőket embermagasságra helyezték fel azért, hogy a mozgást ne akadályozza a padon.' 9 3 A szarufákat felállításuk után léccel összekötötték, csak ezután készítették el a farozatot. 59 4 A szarufák és az átalgerendák végeire faszeggel eresztartófákat erősítettek. Általában csak az utcai homlokzaton volt farozat, de mindkét végén farozatos lakóházakat is építettek. Ha farozat készült, akkor a külső két pár szarufa elmaradt, csupán csonka szarufákat ácsoltak a gerendákhoz. A harmadik pár szarufák kakasülőjét annyira vették le, hogy a ráfektetett farozat dőlése a külső tető szögével legyen azonos. A farozat rövidebb szarufái csüngtek, csak az 1910-es évektől vésték a végeit az utolsó átalgerendába ácsolt stikkgerendákba, erre erősítették a farozat eresztartófáit. Mikor a szarufákat megkötötték, s a tetőszerkezet készen volt, akkor kezdtek hozzá a kémény elkészítéséhez. A kéménynek négy lába volt. A két első függőleges láb at a nagygerendába vésték, a két hátsó Zábat pedig belekörmölték a sárgerendába. A hátsólábák támasznak álltak, párhuzamosak voltak a szarufákkal, végeiket hozzáplatolták az első lábakhoz. E lábakra egy-egy kéményfát állítottak, melyek a kémény hátsó falát alkották. így a kémény alul egy öles (kb. két méter) négyzet alapú, ferdeállású csonkakúp felül pedig négyzetes hasáb volt. Tetejét léckeret fogta össze. Erre 590. A palócoknál elterjedt verett falu építése azonos volt az itt leírt móddal Györffy I., i.m. 1930. 154. 591. A sérgerendát a hevesi palócok is majorpangnak nevezik. Ivánffy Gy., i.m. 2., Pápai K„ i.m. 13. 592. Vö: Istvánffy Gy., i.m. 2., és Pápai K., i.m. 13. 593. Vö: Malonyay D., i.m. 213. 594. Vö: Uo. 211. 57
