Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
ki a pénz. Meg azért is, hogy tudják az utódok, hogy milyen pénz járt az építkezés idején. Olyan gyakorlatot is ismertek, hogy egy sorozat aprópénzt (1, 2, 5, 10, 20 krajcárt) tettek el. Az is szokásban volt, hogy a fundamentumba, üvegbe zárt iratot helyeztek el. Felírták a mester nevét, az építkezés évét, a gazda és felesége (leánynevét) nevét és születésük évét. Egyik házbontáskor előkerült adat szerint 1860-ban a fentebb közölt adatokat a küszöb aljára írták rá. Módosabb házak építésekor a pince sarkába üveg bort helyeztek azért, hogy a bor ne fogyjon ki a pincéből. A kiásott fundamentumba rétegesen visszarakták a földet és lebunkolták. A betemetett és lebunkolt talajra rakták a palócház lábazatát. A lábazat magassága szerint, hogy partos vagy laposas helyen épült-e a ház, illetve, hogy gazdagabb vagy szegényebb volt-e az építtető, egy és hat sor vályog között váltakozott. A lábazat szélessége két, végével egymás hosszába helyezett, vályog volt. Az alapot a lábazat magasságig földdel töltötték fel. Lábazatra került a vályogból készített színfal. 58 7 A falak magassága változó volt, melyet a gazda igénye szabott meg. A módosabb gazdák 19 soros vályogfalat építettek. A válykok összekötéséhez sárhabarcsot (majter) használtak. A majtert a helyszínen ásott gödörben (legjobb majter homokos földből készült) lapáttal, vagy kapával keverték meg. Miközben alapoztak, a gödörben áztatták a majíernak való földet. Lapáttal szedték ki és két ember kétvedres fadézsában hordta a falakra. Számukra feljáró készült, s azon mehettek fel az állóra. Az állón a kívánt helyre vitték a majtert, s ott a falakra kiöntötték. Valamelyik segíccség ráigazította a falra. A majtert deszkából készült terítővel húzták szét a falon. Itt említjük meg, hogy a segíccség a segédmunkát végezte, a majtert keverte, hordta a falakra, csákánnyal faragta a válykok papucsát, azért, hogy egyenes legyen a fal teteje. Az ügyesebbek a falrakásban is segítkeztek. A mester a fő falakat húzta, a hozzáértő segícscség meg a keresztfálakat rakta fel. Ha nagy volt a segíccség (sokan dolgoztak), akkor a mester csak a sarkokat emelte fel, a többi a segíccségnek maradt. Egy átlagos nagyságú ház falát egy nap alatt elkészítették. Az épület sarkait, a falak kötése it náddal erősítették meg. 58 8 Minden sorban a majter tetejére egy-egy marék nádat helyeztek. Soronként változtatták a fektetés irányát, hol keresztben, hol hosszában tették a nádat. Falak építése közben kihagyták az ajtóknak és az ablakoknak a megfelelő helyet. A kihagyott nyílásokra szemődökfát tettek. Az 1870-es évektől azonban a vályogboltozatot alkalmazták. Még az 1900-as évek elején is készítettek verett falu házakat." 1' A verett falat helyi, de jobbára túlatiszai (Sajószöged) mesterek, vagy barkácsolók készítették. Nem ástak fundamentumot a verett falu háznak, csupán kijelölték az alapot és megnyesték a talajt. Két szál deszkát falvastagságnak megfelelő távolságra karók közé fektettek. Nagyjából megvágott sarat hántak közé. A sarat szalmával készítették, hogy erősebb legyen. Másnap a karók között egy szinttel feljebb húzták a deszkákat. Ekkorra az alsósor 587. „ ... midőn azon ház épült szabadásig idehaza volt,... vetett a ház építésére 1000 válykot... fedisire gykinyt és nádat vágott/' SZL. Polgár Jkv. 1844. N. 73. 588. Györffy I., i.m. 1908. 163. 589. Uo. Banner J. i.m. 135. 58
