Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)

A káptalan nem hagyta háborítatlan birtokukban a polgári határt, már 1729-ben, tehát két évvel a telepítés után, a polgári dézsmás kertjében telelteti marháját.

36

7 A faluközösség nem tűrte szó nélkül e lépést, hanem követelte, hogy „az Nemes Káptalan maga Gúlájáról más dispositiot" tegyen! Ellenkező esetre azt ígérték, hogy elhagyják a falut.

30

8 Ügy látszik, hogy az uraság engedett követelésüknek, mert a következő évtizedben nemcsak nincsenek adatok a földesuraság gulyájáról, hanem a polgári kommunitás bérbe is adhatta a határbeli legelők egy részét, közöttük a Tikost és a Borockást, a szederkényi lakosoknak.

30

0 S éppen azokat a határrészeket bérlik, amelyek a századforduló körül a jobbágy—földesúri vita egyik fontos tárgya lett. 1821-ben a perben megidézett tanúk azt vallják, hogy 75 éve, tehát az 1740-es években, Szentistvánról hajtották ide, ti. a Tikosra, az urasági gulyát. „. . .mikor már Tikosra értek egy Polgári ember szemközt ment velek, s kérdés képpen mondotta a gulya hajtóknak: "No ide hajtották Kendtek a Gulyát? .. .Bár ne hajtották volna Kendtek, mert a Város Kaszállója volt a Tikos!»"

37

0 Ezért fogalmaztak már 1757-ben úgy, hogy „a Polgári Határban lévő Boroczka hát nevű földnek. .. a polgári lakosok békességes birtokában voltanak. . . (ti. élőbbén)"

3'

1 1321-ben egyértelműen megállapíthatják, hogy „míg a Ttes Káptalan Gulyáját ide nem hajtották, addig magok a Polgári Lakosok, mind a Tikost, mind a Boroczkást bírták..."

37

2 Érthető 1820-ban a közösség alapállása: hanem hogy kevesen voltunk, s nem Bírtunk az határral, valami 65 esztendeje a Magos Uraság a Gulyáját Montájrul a mi engedelmünkkel a Tikosra és a Boroczkásra hozta".

3'

3 E folyamat eredményeként Hodos Mihály, dadai lakos, 1781-ben csak azt tanúsította, hogy „. . .a Boroczkás hátat a Ttes Nemes Egri Káptalan. . . mindenkor szabadon bírta.. ., mert látta. hogy. .. a Gulyája. .. a régi hányatott határig járt-.".

37

4 Az egri káptalan e törekvéséről ma is beszélnek a polgári és tikosi adatközlőim. Ügy tudják, hogy huncutul járt el az uraság. Először csak egy bikát állított a tikosi legelőre, hogy ne tűnjön fel a polgáriaknak. A következő években azzal már négy-öt tehenet is legeltetett. Azt követően pedig egy gulyát vert e határrészre, ahonnan nem is vitte el többé állatait. A polgáriak tehát elvesztették a Tikost és a Borockást, a káptalan aztán állattenyésztésre használta e pusztáit. A XIX. század első felében pedig hol gazdag vállalkozóknak, hol pedig egyes közösségeknek adta bérbe, akik szintén állattartást folytattak e határon. Csak az árvízmentesítés után kezdték szántani-vetni a mélyebben fekvő területet is. A XVIII. század végéről meglehetősen pontos, az idézett 1810-es és 1835-ös gazdasági összeírásban pedig számszerű adataink is vannak az 367 azok a szegény emberek, akik ott szénával és vízzel tartották a Nemes Káptalan marháját." HL. Div. P. Fs. 3. N. 29. 1729. 368. Uo. Div. P. Fï. 4. N. 18. 1732. 369. „A Szederkényi Lakosok az alább specificált esztendőben Polgár Várossá Bíráinak (mikor egészen Polgár bírta a határt) a Ts Nemes Káptalan enge delmibü! — Pascuumért és széna váltságért mit és mennyit fizettek 173^ 1733, 1735, 1736." Uo. Div. P. F. 5. 1782. 370. Uo. Div. P. Fs. 5. N. 253. 1821. 371. Uo. Div. P. Fs. 3. N. 17. 1757. 372. Uo. Div. P. Fs. 5. N. 253. 1821. 373. Uo. Div. P. Fs. 6. N. 284. 1820. 374. Uo. Div. P. Fs. 5. 1781. 33