Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
Csuka és Pipó felbukkanása a polgári jobbágyok mozgalmában azt bizonyítja, hogy az egri káptalan elleni küzdelem bizonyos értelemben összefonódott a hajdúkerületi elégedetlenek mozgalmával. Csuka és Pipó a hajdúvárosokban az úgynevezett .,hajdu hazafiak" táborát képviselték, s céljuk az volt, hogy kiszorítsák a hatalomból és a közös használatú földékből a Hajdúkerület többi társadalmi rétegét, illetve a már megtörtént földosztásokat megsemmisítsék. 27 2 E réteg célkitűzését tehát a speciális hajdúkerületi problémákból merítette, s így csak bizonyos felszíni vonásokban rokonítható (hajdú-tudat) a polgáriak zendülésével. A hajdúszabadság keresése a polgáriak kezében a káptalan elleni harc egyik fegyvere volt, s nem önálló célkitűzés. Ezt maguk is többször megfogalmazták, s hangoztatták azt, hogy az indította őket a lázadásra, hogy „látván a Szántó földeinknek javatskáját szérűs kertnek, a többit uraság Táblájának elfoglalni, ezen egész község meg szomorodván ebbül esett a zendülés". 2' 3 A fejlemények radikalizálódásával a mezőváros szegényebb rétege egyre nagyobb szerepet vállalt. Ez annál is inkább bekövetkezett, mert a város módosabbjai hajlamosnak mutatkoztak egyezkedni a káptalannal, s ezért a városi szegénység jónak látta levélben fordulni a földesúrhoz, nehogy érdekei csorbát szenvedjenek. 2''' A polgári zsellérség „a közönséges szegénység közül" elöljárókat választott; feladatuk volt ellenőrizni azt, hogy a telkesjobbágyok nehogy kárukra egyezzenek meg a káptalannal. 275 1821-ben a városi vezetés gyakorlatilag kicsúszott a leggazdagabb réteg kezéből; a „Város Házánál minden nap öszve gyűlnek a békétlenek", ahol a hangadó Nemes Lukáts István obsitos katona volt, aki „pipaszóval fel tett kalappal az Asztalon szokott ülni és úgy parancsolgat a Város neviben". Létrejött egy olyan szerv is, amelyben a hatalomból eddig kiszorultak éreztették szavukat. A helyzetet Haraszthy tiszttartó a következőképpen jellemezte: a tanács mellett „a köz népbül Alsó Parlamentum is van, s azoknak befolyása nélkül semmit sem tesznek a Bírák". 27 0 A földesúr és jobbágyai közötti egyezkedés nem vezetett eredményre, nem is vezethetett, hiszen a szembenálló felek álláspontja közötti különbség jóval nagyobb volt annál, hogysem azt békés tárgyalásokkal meg lehetett volna oldani. A jobbágyok nemhogy az 1820-as, de az 1802-es és a megelőző úrbéri szerződéseket sem voltak hajlandók törvényesnek elismerni. Azt az egyértelmű álláspontot foglalták el, hogy csak az 1727-es contractus rendelkezéseit hajlandók teljesíteni. Ennek egyenes következménye volt, hogy a mezővárosban nagyarányú pénz és robotmegtagadásokra került sor. 1815 és 1817 között évenként például 200 forintot fi272. A hajdúkerületi mozgalmakra lásd Sillye Gábor: A nagyméltóságú magyar királyi Helytartótanácshoz hivatali alázatos jelentése a Hajdúkerület főkapitányának Debrecen. 1864. — Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétói és polgári átalakulásunk kérdése. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. (szerk. Bencsik János) Hajdúböszörmény, 1973. 77—94. E problémakör Hajdúszoboszlóra Komonyi Lászlóné: A „Dóró lárma". Felkelés Hajdúszoboszlón 1822—1824. (Debrecen, 1954.) 273. Polgáriak a káptalanhoz. Polgár, 1820. szent. 5. HL. XII—2 C. Div. P. F.2 N.67. 274. Pogári szegénység a káptalannak. Polgár, 1820. aug. 8. Uo. F.6 N.285. 275. Uo. 276. Haraszthy tiszttartó a dékánnak. 1821. jún. 11. Uo. N.299. 71
