Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
sekre értendő. Mint látni fogjuk, e réteg a következő években nagyarányú fluktuáción ment keresztül, s a későbbi betelepülők közt szépszámmal érkeztek most már a szomszédos községekből is. Az emberek megválogatásánál fontos szempontnak bizonyult, hogy azok szabadmenetelűek legyenek, ami a jobbágyköltözést korlátozni szándékozó 1723-as országgyűlés után érthető törekvés is volt. A káptalan Szabolcs vármegye előtt is úgy nyilatkozott, hogy az új lakosok „nagyobb részint Nemesek, a kik nem Nemesek is, de szabad emberek, másként meg van parancsolva, hogy másfélit ne admittályanak". 7 5 Különösen fontos,, volt ez más vármegyékkel való súrlódások elkerülése végett. A káptalan' is azért rendelkezett így, hogy „más Nemes Vármegyék is", nehogy megnehezteljenek. A földesúr a polgáriak conventios levelében is a bírónak és a tanácsnak a kötelességévé tette azt, hogy vigyázzanak „az Helységbeli vándorló Lakosokra, hogy magok közibe ne fogadgyák szoros vizsgálás nélkül". 7 6 Az armalisták jelenléte a földesúrnak azért is előnyös volt, mert (elvileg) állami adómentességet élveztek. Sokkal nagyobb esély mutatkozott tehát így arra, hogy gazdaságilag megerősödve megbízható, sokat fizető adóalannyá váljanak a káptalannak. A földesúr befolyását arra is igyekezett felhasználni, hogy az új lakosok számára Szabolcs vármegyénél mentességet szerezzen, sőt a vármegye segítségét is kérte a telepesek toborzásánál. E kérelmet 1728-ban megismételték, mondván, hogy a lakosok már szépen szaporodnak is és remélni lehet, hogy a helyet „meg is ülik". Arra is hivatkoztak, hogy az újonnan benépesített Polgár „a jövőben a Tekintetes Nemes Vármegyének is segítségére lészen."" Szabolcs azonban a porták újrafelosztására hivatkozva kitért a kérés teljesítése elől, mondván, hogy azt előbb meg kell várni, s csak azután lehet szó a kívánt immunitás megadásáról. 7 8 1727. május 8-án írták alá Egerben „Az Polgári Űj Lakosokkal való Nemes Captalan Conventio"-ját, amelyben részletesen szabályozták azt, hogy milyen feltételek mellett telepedhetnek meg az ide költözni szándékozók.' 9 E szerződést összehasonlítva a hajdúkkal szemben támasztott követelményekkel, megállapíthatjuk azt, hogy a káptalan földesúri követeléseiből sokat engedett. A káptalan magatartásában nyilván közrejátszott a hajdúkkal folytatott tárgyalások tapasztalata, s a kor telepítési lehetőségeinek mérlegelése is. A szatmári béke után kibontakozó vándorlási mozgalom fő hajtóereje ugyanis nem a földterület szerzése, hanem a feudális terhek csökkentése volt. A bihari volt hajdútelepek földesura, Eszterházi Pál herceg is ezért tanúsított új jobbágyaival szemben az 1712-ben megkötött úrbéri szerződésben meglepően nagy mérsékletet, s kötött a derecskei uradalom népével olyan szerződést, amely „igen kedvező helyzetet teremtett" a jobbágyok számára. 8 0 Eszterházi herceg taktikája böl75. SzL. Act. Pol. Fase. 29. No. 64. 1728. 76. HL. XII—2/b. N.16. D.2. F.2 fr. 22. 77. SzL. Act. Pol. Fase. 29. No. 64. 1728. Szabolcs vármegye a telepítéseket gyakran nem nézte jó szemmel, mert úgy vélekedett, hogy oda a megye területéről számos jobbágy szökhet. 1732-ben pl. ilyen megfontolásokból tiltakozott Sima betelepítése ellen. Szabolcs vármegye története i.m. 465. 78. Szabolcs vármegye a káptalannak. HL. XII—2/b N.16 D.2 F.2 fr. 28. 79. Uo. fr. 22. Az irat számos másolaü példányban is fentmaradt; SzL. Urbáriumok. Polgár Urbariuma. HL. XII—2/c Div. P. F.5. N.253. 80. Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után. (Bp. 1968.) 33. 22
