Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
alkalmatlanabb terület lett volna. 36 5 A fejlemények hamarosan azt eredményezték, hogy a város irányítása az elégedetlenek kezébe került. Az 1844. november 1-i ülésen Nagy Józsefet választották főbírónak és a tanács mellett egy új testületet, Communitást is szerveztek, amelynek feladatául azt jelölték meg, hogy a „Tanácsnak ... a Városi közügyekben eddig korlátlanul tett önkényeskedő hatalmát. . . ezentúl mérséklendi". 36 6 E nagyjelentőségű választás alakulását nyilván erősen befolyásolta, hogy előtte — október 30-án — a hatóságok szembesítés végett Polgárra vitték Szabó Ádámot, aki újra kérvényekkel árasztotta él a Helytartótanácsot, s az Szabolcs vármegyének kivizsgálás végett visszaküldte azokat. Szabó Ádám előtt a város legszegényebb rétege — mintegy 104-en jelentek meg, ..mely nyerhetni mindent.. . semmit sem veszthetve a legtúlzóbb botrányos tettekre vetemülni képes" — értékelte az eseményeket a káptalan. 36 7 Az új városi vezetés követeléseiben is jóval radikálisabb volt, mint a korábbiak. Kérték mindazt, amely az úrbér behozatalakor a jobbágyok kezén volt, „vagy legalább azt, ami a per kezdete előtt" 1819/20-ban volt a birtokukban; hallani sem akartak arról, hogy a legelőre vonatkozó egyezséget elismerjék, mert azon „jelenlévő 4, 5 esküttek az Egész Népet nem képviselhették ... de magok is azt sem tudták, mi az a Jugerum, mi a négyszögöl". 3' 0 A városban ekkor újra általánossá vált — a zsellérek részéről — a robotmegtagadás, sőt a „még ki nem vett és el nem vállalt úrbéri földeket" felszántották és bevetették. Az ellenállással a telkesek is rokonszenveztek, bár ők aktív szerepet nem vállaltak, legfeljebb egyesek vitték „dézsma nélkül. .. haza" a termést. Nem voltak viszont hajlandók feladni azokat, akik a gazdátlan földeket felszántották, sőt az ellenállás terjedését csendes kárörömmel szemlélték. A káptalan úgy vélekedett, hogy az elöljárókat „méltán rosszalni lehet, hogy a féktelenségnek olly szabad menetelt" nyújtottak, s azt a megállapítást kénytelen leszűrni, hogy „a hajdúi szabadság reménye ... az Elöljárókat és földes Gazdákat szintúgy fogva tartja, mint az ellenszegülőket". 36 9 A földesúr az 1845. október 31-én tartott választásokon próbálkozott megtörni az új vezetést. E széképítésen jelen volt az uradalmi tiszttartó, Szakátsy Mihály, az ispán, a helybeli plébános, ennek két segédkáplánja, a helybeli orvos, Polonkai János ügyvéd és az „egész régi tanács". A tiszttartó a következő jelölteket állította: Sinkovits József házas zsellér, Nyikon János egyteikes gazda, Sándor Szabó János egytelkes gazda, Juhász István féltelkes gazda. A megjelent „négy—ötszáz főre menő s leginkább a Hajdúságról most is ábrándozó lakosok" azonban egyiket sem voltak hajlandók elfogadni, hanem „Nagy József volt főbíróhoz állhatatos vakmerőséggel ragaszkodván" — az uraság akaratának nem voltak hajlandók engedelmeskedni. Az eseményekbe a Polgáron tartózkodó vármegyei kül365. Polgár városa az úriszékhez. 1845. jún. 18. Uo. N.238. SzL. Polg. mv. jkv. 1841. 366. SzL. Polg. mv. jkv. 1844. nov 1. 367. Szabó Ádám „nyughatatlan társai — mintegy 104-en előttünk megjelentek — megszámlálván a tömeget láttuk ebben a Lakosok azon allyas és vagyontalan osztályát feltalálhatónak, mely nyerhetni mindent reméntelve, semmit sem veszthetve aggodalom nélkül a legtúlzóbb botrányos tettekre vetemülni képes". HL. XII—2/c Div.P. F.5 N.260. 368. Polgáriak az úriszékhez. 1845. jún. 18. Uo. N.268. 369. Uo. N.260. 92
