Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
döttség volt kénytelen beavatkozni (Szabó Ádám panaszait vizsgálta ki), s a régi tanácsot csak módosítással erősítették meg. Sinkovits Józsefet nevezték ki főbírónak, de egyelőre Nagy József is a tanács tagja maradt. 3' 0 Az ellenállás olyan nagy arányokat öltött, hogy Szabolcs vármegye közgyűlése 1845. november 26-án jónak látta Polgárra újra katonaság kirendelését kérni, s javaslatot tett a Helytartótanácsnak is 879 zsellér kibecsültetésére. " 1 Bár a város ellenállását katonai erővel megtörték, a káptalan jónak látta minden eddigi ajánlatánál nagyobb engedményt tenni; a földesúr a mezővárosnak a polgári határ felét ajánlotta fel! A polgári tanács ezt az ajánlatot az 1846. március 21-i ülésében el is fogadta, ha a „megajánlott félhatárt szabad választásunkra, vagy ennek nem sikerülhetésével sorshúzás útján" jelölik ki. Határozat született arról is, hogy a „félhatár" a földesúr költségén „tanyaszámra" osztasson ki. 3' 2 E megállapodás azonban papíron maradt, azt nem hajtották végre, s Polgáron az úrbéri ügyek rendezésében azután a jobbágyfelszabadításig nem is következett be érdemleges fejlemény. A város közigazgatását az 1830-as és 1840-es években továbbra is a leggazdagabb telkesjobbágyok irányították, s a tulajdonképpeni hatalom néhány család kezében volt. Az 1837-es választásokon például mindössze 58 gazda jelent meg, s „egyesült akarattal és közkiáltással a volt feő Bíró (Makó János) ezután is Bírájoknak elválasztatott". 37 3 Az 1830-as években e tisztségben Polonkai Gábor és Makó János váltották egymást. A választások felkiáltással történtek, s e szokás egészen a polgári forradalomig érvényben volt. Az 1847-es tisztújítás is a város „számosabb lakosai jelenlétében . . . közfelkiáltással" történt. 37 4 A legritkább esetben fordult csak elő az. hogy „miután felkiáltásbul a többséget tökéletesen kivenni nem lehetett", a bíróválasztást szavazás útján ejtették meg. A választások ezért a város vezetésében rendszerint érdemleges személyi változást sem hoztak; a vezetés egy szűk csoport kezében maradt. Példaként tekintsük át az 1834-es választásokat. 37 5 A „széképítésen" megjelent Elek Ferenc, a káptalan főügyésze, mint elnök (!), Szakátsy Imre tiszttartó, Makay Bertalan plébános és két káplánja, „valamint a Város Bírái, feő és aljegyzői, úgy szintén a Város számosabb Köz Lakossai". Elek Ferenc fiskális a főbíróságra Polonkai Gábort, öreg Szabó Jánost és Sinkovits Józsefet jelölte, .,a kik közül is . .. egyenlő akarattal és Köz felkiáltással Polonkai Gábor választatott el", s ez után „nékie mind a Bírói páltza, mind pedig a Város hiteles élő Petsétje . .. által adatott". Az elnök ekkor megkérdezte Polonkai Gábort, kit javasol a törvénybírói tisztségre, s az „egész bizodalmát csak Makó János vólt Város feő Bírája iránt nyilatkoztatta ... a nevezett Makó János Törvénybírónak el is választatott". Nem történt változás az esküdtek összetételében sem. mert azok „nevezetesen pedig öreg Kapus Istvány, Varjú Gábor, Polonkai György, Molnár Istvány, Borsos György, Makó Istvány, Szabó Istvány, öreg Szabó János, ki egyszersmind templom 370. SzL. Polg. mv. jkv. 1845. okt. 31. 371. HL. Kápt. lt. Nprt. ir. XII—2 c Div.P F.5 N.260. 372. S'zL Polg. mv. jkv. 1846. márc. 21. 373. Uo. 1845. Szentandrás hava 5. 374. Uo. 1847. nov. 1. 375. Uo. 1834. Szentandrás hava 15. 93
