Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
robotmegtagadások idején például Palkonyáról hozatott jobbágyokat a majorság megművelésére. 30 2 Amikor azonban a „Polgári Táblának szántásárul ... haza menteK Palkonyára az ekék ... a Város végin a töltésen rohantak a Polgáriak reájuk, egy fiút a lórul le is ütöttek,... a többi a hogy lehetett elszaladt, ekéjeket is el szórták''. A palkonyai jobbágyok el is határozták, hogy ők ugyan Polgárra „úrdolgára (nem) merészelnek menni'.' Anélkül, hogy a fenti esetből messzemenő következtetéseket vonnánk le, azt megállapíthatjuk, hogy az uraság más helyről ideirányított robotmunkaerővel a majorság gondjait nem tudta megoldani. Egészen bizonyos ezért, hogy az uraság rá volt utalva a polgári zsellérek pénzért végzett munkájára. Ugyanez állott fenn a polgári jobbágytársadalmon belül is. A leggazdagabb réteg olyan nagy gazdasággal rendelkezett, részben állatállományban, de földterületben is (a telki állomány mellett jelentős bérletekkel is számolnunk kell), hogy az a családi munkaszervezet kereteit messze túlhaladta. A zsellérek számára itt tehát újabb munkaalkalom nyílott. Még inkább így lehetett ez a külső (nem polgári) árendások esetében, akik a bérelt terület hasznosításában nyilván számítottak a polgáriak munkaerejére. E bérmunkák jelentőségére utal az az 1846 telén történt esemény, amikor a polgári szegénység — 144 ember, javarészt zsellér — a káptalantól hitelbe (de készpénzért is) rozsot és árpát vásárolt. A hitelt a ,.külső nagyobb munka" kezdetéig kérték, mert pénzhez akkor jutnak hozzá. 3j 3 Nem hanyagolhatjuk el a zsellérek esetleges szőlőállományát sem, így például tudomásunk van arról, hogy Magyar György házatlan zsellér, de szőlője van. Az ellenállás Polgáron az 1830-as években jórészt a zsellérek műve volt (ide számítjuk a földet visszautasítókat is). Soraik közül kerültek ki a robotmegtagadók, e réteg például 1831-ről 2126.5 nappal, 1832-ről 2545 nappal maradt adós, 35 4 s 1845-ben is az volt a helyzet, hogy közülük csak 91-en voltak hajlandók munkába állni, a többi ,.679 Zsellér semmi úri szolgálatot tenni nem akar". 3 o° Az ellenállás szellemi vezére továbbra is Szabó Ádám volt, aki Polgárról való kibecsültetése után a szomszédos hajdúvároson. Dorogon húzta meg magát. 35 6 Hiába jelentette ki a földesúr az 1834-es úriszéken, hogy „ezen úrbáriális per részéről be van fejezve" — a jobbágyok ezt egyáltalán nem érezték így. 3o / Szabó Ádámék tovább küldözgették folyamodványaikat a Helytartótanácshoz, s nem is eredmény nélkül! A Helytartótanács ugyanis több formai hiba mellett a beterjesztett polgári telekkönyvben kifogásolta azt, hogy a munkálatokból nem derül ki. hogy a jobbágyok az úrbér behozatalakor milyen nagyságú területet használtak. A Helytartótanács lényegesen módosított eddigi álláspontján; nem ragaszkodott többet az 151 úrbéri telekhez, hanem azt írta elő, hogy a telkek számát a határ hajdani kiterjedéséhez és a „Polgári határ azon állásához kellene szabni és mérsékelni, melly az Űrbér behozatalakor volt". Mindenekelőtt kérték a határ régebbi állapotát ponto352. Szakátsy Imre tiszttartó a káotalannak. Polgár, 1833. aug. 27. HL. XII—2 c Div.P F.6 N.331. 353. Feljegyzés 1846. febr. 21-ről. Uo. F.5 N.267. 354. Szakátsy Imre tiszttartó a káptalannak. Polgár, 1833 jan. 28. Uo. F.6 N.330. 355. Uo. F.5 N.260. 356. Uo. 357. Űriszéki jkv. XII—2/c. Div.P F.6 N.334. 90
