Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
san dokumentálni. A munkálatok azonban lassan haladtak előre (a káptalan érthető módon nem siette el a dolgot), s ezért a Helytartótanács 1837-ben, Szabó Ádám és Tóth Mihály „három rendbéli" folyamodó levelének hatására újra sürgette a dolgot. A jobbágyok kitartó ellenállása — a Helytartótanács közbejötte révén — tehát űjra megkérdőjelezte a káptalani földfoglalásokat, s azt lényegében újra a két fél egyezkedésére utasította vissza. A Helytartótanács feltételét ugyanis egyik fél sem tudta kielégítő módon bizonyítani, hiszen a határ az úrbér behozatalakor (1774) nem lett felmérve, s perdöntő bizonyíték sem a káptalan, sem a jobbágyok kezén nem volt. A mezőváros azonban csak félsikert ért el, birtokon belül ugyanis a káptalan volt, hiszen a határt már felmérette, s a jobbágyföldeket kiosztotta. Az 1828-ban készített úrbéri szerződés 1840-ben járt le, s ez újra felvetette a káptalanhoz fűződő viszony kérdését is. A polgári tanács úgy határozott, hogy kéri az uraságtól visszaadni Tikos, Borockás, Toplya köz és a Szégyés fokáig tartó rész kivételével az egész polgári határt; e követelés tehát a Haraszthy működése előtti határ visszaállítását szorgalmazta/' 1 Az 1840-es úrbéri szerződést a tanács egyébként aláírta, bár a füstpénz és robotváltság ezüstpénzben való fizetését nagyon terhesnek érezték. E szerződés egyébként lényeges pontjait tekintve megegyezett az 1828-assal (a robotkötelezettséget is ideértve). Az új szerződésben megengedték a jobbágyoknak a pálinkafőzést is, s a „pálinka kazányoktul, vagy üstöktül" két ezüst forintot kellett fizetni. Űj mozzanat az is, hogy meghatározott bér fejében mind a jobbágy, mind a zsellér saját házánál „tulajdon portékáját árulhatja", azok, akik házatlanok a fizetéstől is mentesülnek." 10 1 E kedvezményt egyébként a földesúrnak kötelessége volt biztosítani, hiszen azt az 1836-os törvények kifejezetten előírták. 36 2 Az úrbéri per fejleményeit az 1840-es években a káptalan és a jobbágyok közti egyezkedések határozták meg. A tanács 1843. május 28-án a megegyezés feltételéül azt szabta meg, hogy az úrbéri terheket ezentúl örökösen és megváltozhatatlanul állapítsák meg, a szántóföldeket újra megfelelő mennyiségben mérjék fel, az uradalom Akasztóháti, Vargahalmi és Csőszhalmi tábláit számolják fel. 36 3 A megegyezésből azonban nem lett semmi, sőt az ellentétek nemsokára ismét az izzásig hevültek. A tiszttartó 1844 tavaszán a várostól 300 köblös földet hancsikoltatott el (az akkori bíró Polonkay Gábor azonban azt visszavetette), s a következő év tavaszán is 20 köblös területet foglalt el. 36 4 A káptalan a legelő megcsonkítására is kísérletet tett, az uraság a bíróval és néhány esküdtel egyezséget kötött, s e szerint a polgári legelő mintegy 3—4000 hold leg358. A Helytartótanács Mindszent hava 6-án kelt végzése Szabolcs vármegyéhez. Válasz a vármegye felterjesztésére. Uo. N.236. 359. A Helytartótanács Szabolcs vármegyéhez. SzL. Polg. mv. jkv. 1837. 360. Uo. Polg. mv. jkv. 1839. nov. 13. 361. Polgár Mező Városa Lakosainak Úrbéri szerződése. 362. A pálinkafőzésre: 1836. VI. tc.2„ majd 1840. VII. tc.2. 1841 és 42-re. HL. Kápt. lt. Nprt. ir. XII—2/c. Div.P F.7 N.369. 363. SzL. Polg.mv. jkv. 1843. máj. 28. 364. Polonkay János (a polgáriak ügyvédje) a káptalannak. Eger, 1846, HL. XII—2, c Div.P F.5 N.268. 91
