Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)

lethez intézett leveleiben pedig egyértelmű parancsot adott, hogy Polgár továbbra is a hajdúvárosokkal együtt adózzon. 1' A földesúri és rendkívül terhes hajdúvárosi adózás közé szorult pol­gáriak így ahhoz a megoldáshoz folyamodtak, hogy legalább a káptalani adózás terhét csökkentsék, oly módon, hogy a taksát nem, vagy csak rend­szertelenül fizették. Ezt azonban a földesúr nem nézte jó szemmel, s Sza­bolcs vármegye segítségét kérte jogainak érvényesítéséhez. így Polgáron hamarosan végrehajtásokra került sor, s ez rövidesen a város elhagyására kényszerítette a még megmaradt lakókat. i S A fentiek után nem csodálkozhatunk azon, ha a polgáriak a város pusztulása után úgy látták, hogy „a rajtuk levő 12 Portáknak erőnk felett való viselése és az Inquartirizáns Militiának el hordozhatatlan számos volta bennünket erőnk felett terhelt" —, s így az a pusztulás egyik okává is vált. 1 9 Olyan véleményeket is hallhatunk, mely szerint a káptalan nem volt okozója a pusztulásnak, sőt a tanú úgy tudta, 2 0 hogyha „az Hajdű Városok terheltetésitül, és az előbbeni terhes portáktul nem irtóznának örömest Polgárt most is megh szállanák." Egy másik tanú szerint a volt polgáriak „panaszolkottak az nagy porták és Hajdú Városok terhe miatt, és nagy német tartás miatt is, mivel némellyeknél kettő, seőtt némellyek­nél négy lovas német is volt, azért ezeket nem győzvén készültek elmenni." Hiába kerestek ez ellen védelmet Csanádi Sámuel főkapitánynál, ennek nem volt eredménye. Amikor a polgáriak a nánási hadnaggyal közölték, hogy kénytelenek lesznek elköltözni, az is beérte annyival: „ha Polgár helységbül el mentek és pusztán hadgvátok Menyországbul Pokolba fogtok cseppeni." Meglátásunk szerint a Hajdúkerület magatartása a következőképpen alakult. Polgárt védelmezték addig, amíg arra reális lehetőséget láttak, hogy az a káptalani fennhatóságot elkerülje. A szatmári béke után 1713­ban azonban világossá vált, hogy ez lehetetlen, s ezért politikájuk is lénye­ges módosuláson ment keresztül. Igyekeztek Polgárra minél nagyobb por­t.aszámot (12) kiróni, hogy az a Hajdúkerületből való kiszakadás esetén a magas portaszámot magával vigye, s így a Kerület adóterhe csökkenjen. A káptalan — érthető módon — a földesúri tulajdonába jutott Polgár­ból igyekezett minél nagyobb hasznot húzni, amely aztán végképp lehetet­len helyzetbe hozta a hajdúkat. A határban ugyanis megjelentek a „Káp­talanbéli Urak Mező Kerülői (és) akar mely aprólékos állapotokért húztak, vontak s enerváltak, melyekkel szívünket s lelkünket bágyasztották, és széllyel való menetelre kényszerítettek" 2 1 —, vallották a város pusztulása után a hajdúk a Helytartótanács előtt. E tarthatatlan kettősség, a rendkívül magas hajdúvárosi teher és a földesúri adó volt végső oka tehát a város pusztulásának. így látta ezt a korabeli tanú is, aki a következőket vallotta: 2 2 17. Uo. fr. 42. Sugár István anyaggyűjtése. Ld. 162. sz. regesztát. 18. Uo. F.2 fr. 6. Sugár István anyaggyűjtése. Ld. 184. sz. regesztát. 19. Egri érseki gazdasági levéltár 1903 D.IV. 4/d. A Csegére menekült polgáriak levele Eötvös Miklóshoz. 20. Koháry István országbíró által végrehajtott vizsgálat Polgár elnéptelenedése tárgyában. Mezőkeresztes 1721. ápr. 2. — Uo. XII—2/b. N.16. D.2 F.2. fr. 10. 21. A Csegére menekült polgáriak levele Eötvös Miklóshoz. Csege 1725. Uo. Eg­ri érseki gazd. lt. 1903 VI. D. 4/d. 22. Uo. XII—2'b N.16 D.2 F.2 fr. 10. 7

Next

/
Thumbnails
Contents