Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
lethez intézett leveleiben pedig egyértelmű parancsot adott, hogy Polgár továbbra is a hajdúvárosokkal együtt adózzon. 1' A földesúri és rendkívül terhes hajdúvárosi adózás közé szorult polgáriak így ahhoz a megoldáshoz folyamodtak, hogy legalább a káptalani adózás terhét csökkentsék, oly módon, hogy a taksát nem, vagy csak rendszertelenül fizették. Ezt azonban a földesúr nem nézte jó szemmel, s Szabolcs vármegye segítségét kérte jogainak érvényesítéséhez. így Polgáron hamarosan végrehajtásokra került sor, s ez rövidesen a város elhagyására kényszerítette a még megmaradt lakókat. i S A fentiek után nem csodálkozhatunk azon, ha a polgáriak a város pusztulása után úgy látták, hogy „a rajtuk levő 12 Portáknak erőnk felett való viselése és az Inquartirizáns Militiának el hordozhatatlan számos volta bennünket erőnk felett terhelt" —, s így az a pusztulás egyik okává is vált. 1 9 Olyan véleményeket is hallhatunk, mely szerint a káptalan nem volt okozója a pusztulásnak, sőt a tanú úgy tudta, 2 0 hogyha „az Hajdű Városok terheltetésitül, és az előbbeni terhes portáktul nem irtóznának örömest Polgárt most is megh szállanák." Egy másik tanú szerint a volt polgáriak „panaszolkottak az nagy porták és Hajdú Városok terhe miatt, és nagy német tartás miatt is, mivel némellyeknél kettő, seőtt némellyeknél négy lovas német is volt, azért ezeket nem győzvén készültek elmenni." Hiába kerestek ez ellen védelmet Csanádi Sámuel főkapitánynál, ennek nem volt eredménye. Amikor a polgáriak a nánási hadnaggyal közölték, hogy kénytelenek lesznek elköltözni, az is beérte annyival: „ha Polgár helységbül el mentek és pusztán hadgvátok Menyországbul Pokolba fogtok cseppeni." Meglátásunk szerint a Hajdúkerület magatartása a következőképpen alakult. Polgárt védelmezték addig, amíg arra reális lehetőséget láttak, hogy az a káptalani fennhatóságot elkerülje. A szatmári béke után 1713ban azonban világossá vált, hogy ez lehetetlen, s ezért politikájuk is lényeges módosuláson ment keresztül. Igyekeztek Polgárra minél nagyobb port.aszámot (12) kiróni, hogy az a Hajdúkerületből való kiszakadás esetén a magas portaszámot magával vigye, s így a Kerület adóterhe csökkenjen. A káptalan — érthető módon — a földesúri tulajdonába jutott Polgárból igyekezett minél nagyobb hasznot húzni, amely aztán végképp lehetetlen helyzetbe hozta a hajdúkat. A határban ugyanis megjelentek a „Káptalanbéli Urak Mező Kerülői (és) akar mely aprólékos állapotokért húztak, vontak s enerváltak, melyekkel szívünket s lelkünket bágyasztották, és széllyel való menetelre kényszerítettek" 2 1 —, vallották a város pusztulása után a hajdúk a Helytartótanács előtt. E tarthatatlan kettősség, a rendkívül magas hajdúvárosi teher és a földesúri adó volt végső oka tehát a város pusztulásának. így látta ezt a korabeli tanú is, aki a következőket vallotta: 2 2 17. Uo. fr. 42. Sugár István anyaggyűjtése. Ld. 162. sz. regesztát. 18. Uo. F.2 fr. 6. Sugár István anyaggyűjtése. Ld. 184. sz. regesztát. 19. Egri érseki gazdasági levéltár 1903 D.IV. 4/d. A Csegére menekült polgáriak levele Eötvös Miklóshoz. 20. Koháry István országbíró által végrehajtott vizsgálat Polgár elnéptelenedése tárgyában. Mezőkeresztes 1721. ápr. 2. — Uo. XII—2/b. N.16. D.2 F.2. fr. 10. 21. A Csegére menekült polgáriak levele Eötvös Miklóshoz. Csege 1725. Uo. Egri érseki gazd. lt. 1903 VI. D. 4/d. 22. Uo. XII—2'b N.16 D.2 F.2 fr. 10. 7