Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
Görbe tó farka, Bágyoldal) „meglehetősek", de szikes részek itt is találhatók. Az ugarmezőt szintén csak „meglehetősének találták. A jobbágyok a per során kísérletet tettek arra, hogy a határban levő majorsági táblákat felszámolják, sőt a káptalant ki akarták tudni az egész polgári határból. Ez egyébként logikusan következett az 1727-es contractushoz való ragaszkodásukból. így per tárgyát képezte a Tikos és Borockás is, amelyet saját kezelésükbe akartak venni. A káptalan erre a vitás területet a Polgár határaként bemutatott térképről egyszerűen lehagyatta, amelyre a védőügyvéd rögtön reagált is, kijelentvén, hogy a „Tikos, Tóközi és Boroczkás, amely pedig polgári határ egészen a Sós útig" — hiányzik. A per első fokon 1821. július 19-én ért véget a következő ítélettel. A polgári határban a nemes vármegye „inzsellérje" 150 egész telket hasítson ki (28 holdjával). A lakosokat kötelezték az úrbéri terhek további viselésére, s a robotkötelezettséget különösen szigorúan előírták. Ez vonatkozott a „Házhelyet bíró gazdák és zsellére'k"-re is. Megállapították a távolsági fuvarok után betudandó napokat is. E szerint teherrel Debrecen négy és fél, Miskolc három és fél, Eger négy és fél napnak számított. A jobbágyi terhek mennyiségét — még a per kezdetén — az 1802-es úrbéri szerződés pontjaihoz igazították „ a közbe jött változások és hozzáadások figyelembe vételével". E rendelkezés az úrbéri per befejeztéig, de legkésőbb 1822. december 31-ig volt érvényben. B:-ír ; jobbágyok az eredménnyel korántsem voltak ugyan elégedettek, a per számukra egyáltalán nem volt eredménytelen. A földesúrnak a remanenciából még húsz jobbágy telket kellett kimérnie, s a földesúri adó mennyiségét nem lehetett fokozni az 1818-as állapotokhoz képest. A polgáriak ezt a~ ítéletet azonban rögtön megfellebbezték és kérték törvényesnek elismerni az 1727-es szerződést. Az ügy így tehát a Helytartótanács elé került. A fellebbezés mellett a polgáriak jónak látták, ha kérvényeikkel megjárják a legmagasabb országos hatóságokat is. A Helytartótanács már 1821-ben visszaküldött Szabolcs vármegyének véleményeztetés végett egy kérvényt, amelyben a polgáriak a földesúri földfoglalásokra panaszkodtak és a telepítő szerződés életbe léptetését kérték. 28 2 Küldöttséget menesztettek a nádorhoz is, ahol a polgáriakat Tréki Pál „exkondás", és Szabó Ádám ,,kukoricacsősz" képviselte. 28 3 Valószínű, hogy Szabó Adámék már ekkor megjárhatták Bécset is, mert Haraszthy arról panaszkodott. hogy a polgáriak érdemben nem hajlandók szóba állni vele, és „várják haza Bétsi Deputatusokat". 28 4 A két küldött 1822. július 22-én érkezett haza, s Haraszthy szerint a nádortól hoztak is „valami pecsétes levélet", aminek a polgáriak úgy megörültek, hogy „még aznap a deputatusoknak mind betakartak". Ügy beszélték, hogy „Trékit bírónak, Szabó Ádámot pedig törvény Bírónak fogják választani". 28 5 282. Uo. F.6 N.287. A polgáriak Bónis Sámueltől, a dadai járás szolga'oírájától is a „megtelepedések alkalmatosságával véllek kötött Contractus" visszaállítását kérték. SzL Acta Politica. Fasc. 21. No.476. 1821. 283. Haraszthy tiszttartó a nagyprépostnak. 1821. márc. 27. „Készülnek haladék nélkül Pestre, onnét Bécsbe ő Felségéhez". Látta a királyhoz írt folyamodványokat is. HL. XII—2 c Div.P F.6 N.289. Tréki Pál és Szabó Ádám említése; Haraszthy tiszttartó a dékánnak. 1822. júl. 22. Uo. N.295. („haza jöttek") 284. Haraszthy a káptalannak 1822. jan. 3. Uo. F.2 N.76. 285. Haraszthy György a dékánnak. 1822. júl. 22. Uo. F.6 N.295.
