Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
ul újra felosztotta, s az egy főre eső terület így jóval kisebb lett, noha a fizetség változatlan maradt. 25 0 Érzékenyen érintette a jobbágyokat a Tikos árendába adása is, hiszen — mint fentebb már utaltam rá — így teljesen elestek e terület hasznosításától. Markovics Márton beregszászi kereskedő a fenti határrészt 1807-ben vette bérbe — 1816-ig —, 7500 rhénes forintért. A szerződés kimondta, hogy Markovics használhatja a tikosi, borockási, tóközi és kisérháti részeket. A polgáriakkal való határt a Cserelő értől a Kotra halomig állapították meg. Az uraság a bérbeadott területen egyes határrészeket és haszonvételeket továbbra is megtartott magának; így övé maradt a Kengyelfiók, a Toplya-köz a Sós út mentén a Cserelő érig, onnat a Kotra felé a Szálka fokig. A Tóközén fenntartott magának 5000 kéve nádat (a nádlás egyébként a bérlőé), s kikötötte azt is, hogy télen (Demeter naptól Szent György napig) a Tikos felét az uraság téli juhlegelőnek használhatja. Megengedte viszont a kaszálók használatát, s azt is, hogy a bérlő „ákoly helyet" építsen magának. 25 1 Az időközben beköszöntött infláció Markovics anyagi helyzetét megrendítette, s ezért bajok mutatkoztak az árenda fizetésével. Hamarosan új igénylők jelentkeztek, így például Elek László Szabolcs vármegye főszolgabírája érdeklődött Haraszthynál az árenda után, mert a Tikost „valami igen vagyonos Atyafia akarná kiárendálni". 25 2 A káptalan az 1810-es évek második felében a határhasználatot illetően minden eddiginél nagyszabásúbb változásokat készített elő. Tervbe vette az újraosztásos földközösség megszüntetését és az állandó telekszervezet kialakítását. E törekvés kihatásában a mezőváros életében döntő változásokat eredményezett, s olyan problémakört teremtett, amely a polgáriak életét egészen a jobbágyfelszabadításig alapvető módon meghatározta. Polgáron a jobbágyföldek — bár arra már többször tettek ígéretet — kimérve még sohasem voltak. Láthattuk azt is, hogy azok használatát az újraosztásos földközösség rendszerében maguk a jobbágyok szabályozták. A káptalan az 1810-es évek második felében azonban tervbe vette, hogy a jobbágyföldeket az urbárium szerint fogja kimérni, ami — Polgár határa első osztályúnak lévén minősítve — egy egész telek esetében 28 holdat jelentett. A jobbágyok azonban ennél lényegesen nagyobb területet használtak, s ezért a felmérés nyilvánvaló célja a földesúri majorság területének további növelése volt. A minden eddiginél nagyobb arányúnak ígérkező földszerzésen túl a polgáriakat az a veszély is fenyegette, hogy a jobbágyi terhek is jelentősen emelkedni fognak. A földesúr törekvése legtisztábban Haraszthy György véleményes jelentésében olvasható, amelyet a határ rendezése tárgyában nyújtott be. A tiszttartó a következők mellett foglalt állást: 25 3 250. Polgári gyalogszeresek a nagyprépostnak. Polgár 1820 máj. 27. A Kengyelfiókban bérelnek „egy két három köblös földeket", s azt Haraszthy újra felosztotta. Ennek az lett a következménye, hogy „az egy köblös földbe három vékánál több belé nem megyen". Uo. F.6 N.286. 251. Markovics Márton árendája Tikosra. 1807. Uo. Div.C. F.l N.12. Az árenda kiegészítése. Uo. N.10. 252. Haraszthy tiszttartó a káptalannak. Polgár. 1812. Uo. N.16 D.2 F.5. 253. Haraszthy tiszttartó véleményes jelentése a polgári határ rendezésére. 1818 márc. 23. Uo. Div.P. F.6. N.277. 65
