Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
A káptalan Szentmargitán is jórészt földjárandósággal fizette alkalmazottait. 1822-ben az urasági emberek a következő földterületet használták: 23 8 Foglalkozás Teleki korcsmáros Teleki kerülő Folyási korcsmáros Margitai bacsó Margitai méhész Margitai vadász Szántó Rét 10 (hold) 9 (hold) — (hold) 4 (hold) 10 (hold) 12 (hold) 10 (kaszás) 5 (kaszás) 7 (kaszás) 10 (kaszás) 10 (kaszás) 10 (kaszás) Az új tiszttartó — Haraszthy György — az uraság gazdaságát minden lényeges vonásában tovább akarta fejleszteni; a parasztok rovására jelentősen növelni akarta annak terjedelmét, s a föld megmunkálásánál fokozottabban szándékozott a jobbágyok ingyenes munkájára (robotjárandóságára) támaszkodni. A munkáskéz szüksége miatt szigorított a szentmargitai árenda feltételein is. Míg a polgáriak 1784-ben még csak 60 kaszást adtak a bérelt területért (a pénzösszegen kívül), addig 1804-ben ez a szám már 200-ra emelkedett. 23 9 Az 1810-es feltételek pedig 200 kaszást és 60 négymarhás szekeret követeltek, amelyek a „folyási Kertbül nyomtatás alkalmatosságával a magot a Polgári Cranáriumba fogják hordani". Az árenda feltételei a munkajáradék ledolgozását tehát a polgári határban írták elő. A földművelés növekedő fontosságára jellemző, hogy amíg a 200 kaszás munkáját a jobbágyok pénzben megválthatták, addig a szekerezést természetben kellett teljesíteniük. m Űj vonásként jelentkeztek a robotmunka intenzitásúra tett lépések is. E téren Haraszthy eddig szokatlan igényekkel lépett fel; így pl. „az uraságnak tenni szokott szántáskor" a jobbágyoknak kijelölte azt a területet, amelyet egy nap alatt el kellett végezniük. Ennek érdekében azt sem engedte meg, hogy délidőben a jószágot kifogják. Az is előfordult, hogy embereket veretett meg, mert azok későn állottak munkába. A gabonahordásnál ugyancsak megszabta a behordandó mennyiséget: „Az élet hordást is már szakmányban kelletik megtennünk" — panaszolták a jobbágyok. 2' 1' A tiszttartó kemény keze az apróbb paraszti szolgáltatásoknál is érződött. A polgári „gyalogszeresek" (zsellérek) pl. azért panaszkodtak, mert Haraszthy a szentmargitai erdőben felvágandó fa mennyiségét kétszeresére emelte. Bárány Márton tiszttartó idejében fél öl fa vágását három napi robot teljesítésébe számolták, most — Haraszthy alatt — #gy öl „görtsös" fát tudtak be három napba. A nádvágásnál a helyzet még rosszabb lett, mert a három napi robotkövetelmény 50 kévéről 150-re emelkedett. E jelenség általánossá vált: „Vályog vetést és más olyast szakmánba vetik ránk", s az is előfordult, hogy zsellér létükre 238. A margitai ráták közül az F betűvel ielelt Ráta mennyiségének elé adása. Uo. 239. A polgáriak contractusa a margitai árendára. 170 í. dec. 31. Uo. N.175. és Arendalis szerződés a margitai rátára. Uo. N. 174. A kaszások „a Borotzkáson és a Tó között", tehát a polgári határban tartoztak dolgozni. 240. Árendális szerződés a margitai rátára. 1810. Uo. N.175. 241. Polgáriak az úriszékhez. 1820. máj 26. Uo. Div.P. F.6. N.284. 83
