Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
Juhász István árendálta, 22 1 és a kisfaludi rév is gyakran megfordult bérletképpen a jobbágyok kezén. E gazdag jobbágyréteget a regálé beneficiumok árendálásában az is vezethette, hogy a különböző bérletekhez jelentős határbeli tartozékok is járultak. A folyási kocsma bérlője pl. Szentmargitán használhatott „a Tárkányi Szállások" mellett hat köblös szántóföldet, ezenkívül a Teleknél levő deserta (elhagyott) földek közt még három köblöst. Kaszálója is volt „a Szil megnevezetű zugba" három szekér szénára való. Haszonvétele ezáltal jelentősen szaporodott, hiszen a szénát és abrakot az utazóknak szabadon árulhatta, s az „Állásbul lévő haszon" az övé volt.' 22 2 Hasonló volt a helyzet a polgári korcsmánál is. Az itteni bérlőnék az Akasztóháton egy köblös, a Pálinkáson harmadfél köblös, az Ásotthalomnál pedig másfél köblös szántóföldje volt. E földek tehát a nyomásba, a jobbágyföldek közé voltak beékelve. Kaszálót — három szekér szénára valót — a Ciba háton jelöltek ki számára. 22 3 A polgári mészárszékhez fél telekföld tartozott a megfelelő rétilletménnyel, a bolthoz lakóház és 1 '4-ed jobbágytelek a megfelelő tartozékokkal. 22 4 A vendégfogadó bérletét ugyancsák szántó és réttartozékokkal kapcsolták öszsze, s a bérlő azt a jogot is élvezhette, hogy a ,,várost illető legelőn illendően tarthat marhát, juhot és sertést". A jószágok számát 1836-ban két lóban, húsz szarvasmarhában, 40 juhban és 10 sertésben állapították meg. 2 2'' Minden jel arra utal, hogy a paraszti gazdaságok szerkezetében az állattartás rendkívül jelentős szerepet játszott. A jószágtartás még a XIX. század első évtizedeiben sem tekinthető a telki állomány egyszerű függvényének; az 1820-as úrbéri per során az uradalmi fiskális pl. azt kérte az úriszékkel kimondatni, hogy a marhatartást a jobbágyok telki állományának megfelelően maximálják. Ezért kérte a legelőt állandó jelleggel kiméretni, mert ,,néhány gazdának 100 darab Marháján is felül lévén, sőt egy szolga 10—15 darab marhát is tart". 22 6 A jelentős jószág állomány is tette lehetővé többek között azt, hogy a későbbiekben a jobbágyok erre is támaszkodva vegyék jel a küzdelmet a földesúrral. A XVIII. század végéről már pontosabb adataink vannak a mezőváros közigazgatási felépítéséről is. A város élén továbbra is a főbíró állt. aki a hatalmat a hattagú tanács ellenőrzése mellett gyakorolta. A főbíró után a város második embere az úgynevezett törvénybíró volt. A tisztségviselőket évente választották, ennek módjáról azonban nincsenek közelebbi értesüléseink. Aligha tévedünk azonban, ha későbbi adatok figyelembevételével úgy véljük, hogy a választás a telkesjobbágyok akaratának a függvénye volt, s a tisztségviselők a mezőváros legmódosabb rétegéből kerültek ki. A főbíró és a tanács tagjai fizetést nem kaptak, a hivatali működésük alatt azonban adómentességet élveztek. A főbíró pl. egész házhely után, a kisbírák pedig fél-fél házhely után élvezték a kedvez221. Uo. N.172. 222. Lásd pl. nemes Potóczky Mihály polgári lakos árendális feltételeit. Uo. 223. A pogári korcsma árendája. Uo. 224. A polgári mészárszék haszonbéri szerződése. Uo. Div. P. F.7 N.373.; A polgá. ri bolt haszon béri szerződése. Uo. N.371. 225. A polgári vendégfogadó árendális szerződése. Uo. N. 375. (A bérlő három polgári jobbágy, Polonkal Gábor és Makó János saját pecsétnyomót használt.) 226. Az úrbéri per anyaga. Uo. F.5 N.253. 57
