Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
ményt. A nótárius és vicenótárius fizetése is hasonló volt; 1798-ban pl. kérték a földesúrtól elengedni a féltelek után esedékes készpénzfizetést és gabonadézsmát. Miklósi Ferenc nagyprépost ezt ugyan elutasította, kárpótlásként azonban Szentmargitán kaptak fél-fél telek földet (szántót és kaszálót), s ezután adót nem kellett fizetniük. 2 2' A bérleti díjak beszedése és a földesúri terhek pénzben és „szemül" történő megváltása a mezővárosi közigazgatás számára is komoly feladatot jelentett. A város maga szedte be a lakosoktól az esedékes összeget és gyűjtötte össze a gabonát. Az így begyűlt pénzt három ember kezelte; a bíró, a portio taxa perceptor és a margitai árenda perceptor. A begyűlt összeget mindhárman külön ládában őrizték, amelyet a Városházánál tartottak. A begyűlt gabonát is a Városháza pitvarában őrizték gabonazsákokban. A perceptorok a befolyt összegről lajstromot vezettek, s ha a pénz nem gyűlt össze, gyakran a maguk zsebéből előlegezték azt. Polonkay István — 1808-ban például — 500 rhénes forintot tett be a taxa pótlására, de „más perceptor urak (is) költsönöztek". A pénz összesedése rendszerint a Városháznál történt, bár gyakori volt az is, hogy a lakosoknak azt a perceptorok házához kellett vinni. 22 8 A városnak alkalmazottai is voltak. 1783-ban például tudunk a város két kocsisáról, a város molnáráról és korcsmárosáról. 22 9 Az alkalmazottak száma természetesen függött attól is, hogy a város árendálta-e a regálé beneficiumokat. A város éjjeli rendjére a bakterek vigyáztak, kötelességük volt ügyelni a „Kóborló gyanús személyekre". A Városháza rendjére vet érdekes fényt egy 1808-ban történt betörés. 231 1 Ekkor a betörők kiásták a Városháza falát és a perceptorok ládái közül a taxaperceptor ládáját feltörték, s abból 466 rhénes ft és 15 krajcárt elvittek. 23 1 Az ügy során keletkezett iratokból megtudhatjuk, hogy a Városháza éjjeli rendjére minden héten más („a hetes") kisbíró vigyázott. Rendszerint abban a szobában aludt, amelyben a pénzesládákat őrizték. Barát János főbíró viszont azt a szokást vezette be, hogy a szobát kulcsra zárta, azt magával vitte. A hetes így a betörés zaját nem hallhatta. Hamarosan kiderült, hogy a bakterek is hibásak voltak, mert az „egyik ágyban hevert", a másik ,,a lova után volt a mezőn". Ezért a „Becsületes Tanács azt végezte", hogy az ellopott pénz felét az akkori bíró Barát János, másik felét pedig a kisbírák és a két bakter fizessék meg. KÍSÉRLET A ROBOTOLTATÓ MAJORSÁG TOVÁBBI KIÉPÍTÉSÉRE — A paraszti ellenállás formái — Az előző fejezetből láthattuk, hogy az úrbérrendezés óta a mezőváros társadalmára egyre növekvő földesúri nyomás nehezedett, s a földmű227. A „Margitai pusztán fél fél sessio mind földben mind kaszállóban minden adózás nélkül..." Uo. F.l N.7. 228. Uo. Div.B F.2. N.141. 229. Conscriptio bonorum 1783. Uo. XII—2'd 105. 138. 230. Uo. XII—2/c Div.P F.5 N.253. A további adatokra lásd e jegyzetet. 231. E módszer feltűnően hasonlít a múlt századi „házásók" eljárásához. A kinézerből, figyelőből, fülelőből, és végrehajtóból álló banda rendszerint tanyákon, faluhelyeken dolgozott, éjszakánként. Működési terüetük a Kiskunság és a Hajdúság volt. Vö. Gunda Béla: Részletek a készülő Magyar Néprajzi Lexikonból. Déri Múzeum Évkönyve 1968. (Szerk. Módy György) Debrecen, 1970. 237. 1. 58
