Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
lélektani hatást, amelyet az urbárium terhes volta gyakorolt a jobbágyokra. Az előzetes úrbéri felvétel (1772) utan, de még az urbárium rendezése (1774) előtt sikerült 1773-ban a polgári jobbágyokat a telepítő (1727-es) szerződésnél lényegesen súlyosabb terhek hordozására szorítani. Ráadásul az 1773-as új úrbéri szerződés csak öt évre szólt, s így megnyílt a lehetőség a még terhesebb szerződések kötése előtt. Hangsúlyoznunk kell itt a káptalan jogi ügyeskedését, amellyel a telepítő szerződés érvényét még az urbárium bevezetése előtt megszüntette, aminek jogi szempontból volt nagy jelentősége. Az új úrbéri szerződés keletkezésének körülményei egykorú forrásokból sajnos nem ismeretesek. Elfogadtatása azonban — annak terhesebb volta miatt — nem mehetett könnyen. A szerződés szövege is utal rá, s a polgáriak az 1820-as úrbéri per során határozottan állították is, hogy annak aláírására csak az urbáriumtól való féltükben állottak rá. 20 9 A szerződés körüli viták végül 1773. október 11-én Rakamazon tartott úriszék elé kerültek. Itt a polgáriak ragaszkodtak volna az 1727-es szerződéshez, a káptalan viszont az urbárium bevezetésével fenyegetett. így fogadta el végül a két fél az új szerződést. A Helytartótanács — elvi állásfoglalásának megfelelően — maga is ellenezte az urbárium bevezetését, s úgy foglalt állást, hogy Polgárt urbáriumra szorítani nem lehet, mert az contractuális (szerződéses) hely. 21 0 E helytartótanácsi döntés valószínűen a remanenciális föld kérdésében is állást foglalt, s úgy redelkezhetett, hogy a jobbágytelkek számát növelni kell. Az 1778-as contractusban ugyanis az urbáriummal ellentétben már nem 117. hanem 130 jobbágytelekről esik szó, sőt a szerződés szövege szerint a határból ,,151 sessio" is kitelne. 21 1 Nézzük ezután az egymást követő úrbéri szerződéseket! Az 1773-as contractus első pontja ígéretet tett az állandó telekszervezet kialakítására, 2 1-' mivel ezután „kinek kinek fognak az földek állandóképpen kimérni . . . ide értve az intravillanumot is". Ezt úgy kell véghezvinni, hogy 1 4-ed házhelynél (teleknél) senkinek se legyen kisebb telki állománya. A helység számára az ,,extravillanumban" (határban) 4 házhelyet biztosítottak, de ebből ki kellett telnie a plébános, kántor, oskolamester, harangozó, nótárius és a város két kocsisának járandósága. Ugyanez vonatkozott a négy telek után járó kaszálókra is. A jobbágyok elvben kötelesek voltak beszolgáltatni a földesúri kilencedet, ezt azonban pénzben megválthatták. Ennek összege az egésztelkeseknél 4, a féltelkeseknél 2, a negyedtelkeseknél pedig 1 rhénes forintot tett ki. A gabonadézsmát a jobbágyok „szemül" (tehát a terméstől függetlenül, egyezség alapján) megválthatták. Az egész telkes jobbágynál ez a mennyiség 3 kila tavaszbúza, 3 kila rozs, 3 kila árpát jelentett. E terhet az uraság fuvarozással is tetézte, mert a gabonát vagy Egerbe, vagy Miskolcra kellett szállítani209. Az 1773-as contractus. HL. Kápt. mit. Nprt. ir. XII—2/c Div. P F.l. N.13 ;.az Urbariális szolgálatoknak szokatlan és Sullyos terhétől irtózván". Másolatban pl. SzL Act. Pol. Fase. 22 No.234. 1822. 210. A fentiekre: Az úrbéri per anyaga. HL. XII—2/c Div. P. F.5 N.253. 211. A 151 jobbágytelek előírása valószínűsíthető, mert a szerződésben az áll, hogy „151 sessionak kellene lenni", de a káptalan csak 130 után tart igényt a földesúri, adóra. Uo. F.l. N.13. A kérdéses eredeti iratok már 1820-ban sem voltak meg Szabolcs vármegye levéltárában. 212. Uo. 53
