Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
A jobbágyok telki állománya a betelepülés után — mint láttuk — az igásökrök számának függvénye volt. A szilárd telekrendszer háttérbe szorulása, illetve felbomlása a töröktől pusztított alföldi területeken — pl. Heves megye déli részén — általános jelenség volt. Uralkodó formává vált itt az újraosztásos földközösség, ahol a szántóföldekben való részesedés alapját nem a belső telek nagysága, hanem az igásökrök száma (az eke) jelentette. 2"" Polgáron 1772-ben is azt hallhatjuk, hogy itt „az Teleknek minéműsége sohase volt meghatározva". A beltelek nagysága és a határbeli tartozékok között sem tudtunk összefüggést kimutatni, hiszen pl. a fél pozsonyi mérő belsőséggel rendelkező Kiss István és Kiss Ferenc a határban ugyanannyi szántót mondhatott magáénak, mint a két pozsonyi mérő beltelekkel rendelkező Szabó Ferenc vagy Szabó István. A változatosság e vonatkozásban rendkívül nagy, hiszen lépten-nyomon tapasztalhattuk, hogy kis beltelekhez nagy határbeli járulékok tartoztak, s megfordítva, nagy beltelekhez viszonylag kisebb külső állomány járult. A jobbágyföld mennyiségét — a jobbágyok vallomása szerint is — a tényleges teherbírás szabta meg. Egy hatökrös gazdának „minden nyomásban 18 kila alá való földgye és az határban 12 embervágó réttye" volt. A négyökrös gazda 12 kila földet és nyolc embervágó rétet, a kétökrös pedig hat kila szántót és négy embervágó rétet mondhatott magáénak. E szerint tehát a hatökrös gazda 54 kila, a négyökrös 36 kila, a kétökrös pedig 18 kila szántót birtokolt. A szántóterület alapján rekonstruáltuk Polgár 1772-es igásökör állományát és a falu társadalmi tagozódását. Ennek eredményeként 714 igásökröt kaptunk, amely a lakosság között a következőképpen oszlott meg: 20 1 Gazdák Ökörszám Szántóteriilet (kila) Rét (embervágó) Hatökrös 194 1746 388 Négyökrös 340 3060 680 Kétökrös 180 1080 240 A mezőváros zsellérrétege — a jobbágyok által adott meghatározás szerint — nem rendelkezett szántásra alkalmas ökrökkel, így a nyomásba osztott szántóföldekből sem részesült. A házas zsellérek létszáma az 1772es előzetes úrbéri felmérés szerint 70, a házatlanoké pedig 20 volt. A házasok belső telki állománya szintén változatos képet mutatott, ennek nagysága ugyanis 1/8-ad és 1 pozsonyi mérő között változott. A zsellérek e rétege döntő hányadban a határban két embervágó réthez jutott, s ez alól csak néhány esetben történt kivétel. E határbeli járandósághoz a cigányok közül sokan nem jutottak hozzá (pl. Bari Sándor, Bari György, Turó Mátyás), de nem volt rétje a valószínűleg öreg özvegy Samutovszki Györgynek sem. A zsellérek rétegződése a következő képet mutatta: 200. Soós I. i.m. (A jobbágyföld sorsa...) 21. old. 201. A számítási az 1772-es előzetes úrbéri felmérés anyagának alapján végeztem. 49
