Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)

szabadságharc alatt mindvégig korábbi hajdúvárosi jogaik birtokábanvoltak. A káptalan ez ellen nem tehetett semmit; meg kellett elégednie egy erőtlen tiltakozással, amelyet 1705-ben nyújtott be a jászói konventhez Polgári, Csősz, Kékesegyháza, Szentmiklós és Szentmargita ügyében.

3 Polgárt a káptalan elleni küzdelemben ekkor a hajdúvárosok is valóban támogatták, s adózási megfontolások alapján a várost mindenáron a Hajdúkerületben szerették volna megtartani. A Rákóczi szabadságharc bukása után azonban döntő változások következtek, be Polgár és a többi hajdúváros viszonyában. Mindenekelőtt világossá vált, hogy a káptalan földesúri jogigényét végképpen nem iehet elhárítani. Eszterházi Pál nádor 1712 februárjában Szabolcs vármegyéhez intézett levelében egyenesen katonai karhatalom igénybevételét rendelte el, hogy a polgáriak ellenállását megtörje.

4 1713 márciusában a Magyar Királyi Udvari Kancellária pedig átiratban fordult az Udvari Haditanácshoz, ugyanis Szabolcs vármegye katonai ereje nem volt elegendő az ellenállás felszámolására, mert a polgáriak „összeszövetkeztek" a többi hajdúvárossal. A helyzetet úgy ítélték meg, hogy német „katonai közreműködés" nélkül nem biztosítható a káptalan földesűri jogigénye,

5 Ez az utolsó jel arra, hogy a hajdúvárosok és Polgár érdekei összhangban voltak. Hamarosan — nyilván a katonai közbelépés miatt — a polgáriak kénytelenek voltak a káptalan földesúri jogait szerződésben is elismerni, s magukat taksafizetésre kötelezni. Állami adózás szempontjából egyelőre a Hajdúkerülethez tartoztak, azonban nyilvánvalóvá lett az, hogy ez a kettősség hosszabb távon nem tartható fenn. A Hajdúkerület világosan látta azt, hogy Szabolcs vármegye és az egri káptalan Polgárt előbb-utóbb elválasztja a hajdúvárosoktól, s ezért arra törekedtek, hogy a városra, a Kerületre kivetett adóteherből minél nagyobb részt hárítsanak át. Polgár állami adójának alakulását a következőkben tekinthetjük át. Amíg 1695/96-ban a hajdúvárosok adókivetése a Szoboszló (6279 ft), Böszörmény (4152 ft), Nánás (3722 ft), Dorog (1823 ft), Polgár (1696 ft) sorrendet mutatta,

6 a káptalani fennhatóság végleges elismerése (1713) évében már lényeges változásokat tapasztalhatunk. 1713 januárjában a Hajdúkerület böszörményi közgyűlésében az „ezen Esztendőbéli Nemes Városok Quantumát" a következőképpen vetették ki.

7 3. HL — XII—2/d./45. raksz. 16. old. Sugár István anyaggyűjtése. 147. sz. reges zta. 4. HL. XII—2/b. N. 16. D.2 F.l. ír. 30. Sugár István anyaggyűjtése. Ld. 143. sz. regeszta. 5. HL. XII—2/b. N.16. D.2. F.l. fr. 37. Sugár István anyaggyűjtése. Ld. 157_ regeszta. 6. Rácz István: A hajdúk a XVII. században. (Debrecen, 1969) 149. 7. HBL Hajdukerületi jkv. II. IV. A. 502/a 2. 46. 4 Szoboszló Böszörmény Polgár Nánás Dorog Hadház Vámospércs 3243 ft. 38,5 kr. 3242 ft. 38,5 kr. 3052 ft. 48 kr. 1908 ft. 5 kr. 1335 ft. 33,5 kr. 1335 ft. 33,5 kr. 1144 ft. 43 kr. Összesen 15264 ft.