Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)

A HAJDÜVÁROS PUSZTULÁSÁTÓL A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁSIG 1717—1848 NYAKAS MIKLÓS A VÁROS PUSZTULÁSÁTÓL AZ ÚJRATELEPÍTÉSIG 1717—1727 A polgári hajdúk 1717-ben történt szétszóródása a polgári problémát nemhogy megoldotta volna, hanem azt újabbakkal is tetézte. jA pusztává lett város nem hajthatott hasznot sem a káptalannak, sem a kamarának. A hajdúk Polgárról történt „futása" egyet jelentett az állami adóalap pusztulásával, amely hamarosan számtalan bonyodalom forrása lett. Szabolcs vármegye az 1715-i országgyűlés után teljes joggal számíthatott arra, hogy Polgár a vármegye fennhatósága alá kerül, s adózása révén viszonylag csökkenhet a vármegyére jutó adóteher. A pusztán maradt város azonban e kérdést egészen más megvilágításba helyezte. Mindez hamarosan olyan nehezen áttekinthető problémakört eredményezett, amelyben a hadsereg érdekei mellett a Helytartótanács, az egri káptalan, számos vármegye és egyéb törvényhatóság (pl. Hajdúkerület, Jászkunság, Debrecen) is érdekeltté vált. A város pusztulása jóval bonyolultabb folyamat eredménye volt, mint azt az eddigi történeti irodalom alapján feltételezni lehetett, hiszen az kizárólag az egri káptalan földesúri jogigényét tartotta a szétszóródás okának.

1 Nem tagadhatjuk, hogy a folyamat kiváltó Oka valóban e tényben keresendő, az események azonban hamarosan úgy alakultak, hogy azt a káptalan akarata többé nem tudta döntő módon meghatározni. Tudjuk azt, hogy a polgáriak az 1701-ben kötött szerződés alapján fizetendő évi 500 ft földesúri taksát nem, vagy csak vonakodva teljesítették. 1703 februárjában pedig a fizetést kereken megtagadták,

2 s a Rákóczi 1. A történeti irodalomban e véleményt Sillye Gábor honosította meg. V. ö. Varga Geiza: Hajdú megye leírása, (Debrecen, 1882) 61.; Császár Edit: A Hajdúság kialakulása és fejlődése (Debrecen, 1932) 55. „A hajdúvárosok mindent megtettek, hogy Polgárt közösségük számára megmentsék." E nézetét a Rákóczi szabadságharc előtti korra vonatkozóan meggyőzően bizonyította, és jóindulatú feltételezésként megállapítását kiterjesztette 1711 utánra is. Lényegében ugyanez vonatkozik a későbbi munkákra. 2. A káptalan embere, Kecskeméti István személyesen jött Polgárra behajtani 300 Ft hátralékot, ..Polgár Várossának Hadnadja, Hodos György" azonban a tanáccsal egyetemben ezt megtagadták, sőt azt egyenesen „lehetetlenségnek" mondották, s ennek „nagyobb bizonyságára" Kecskemétinek pecsétes bizonyságlevelet is adtak. Polgár, 1703. február 21. HL. XII—2/c. Div. P F. 9 N. 459. 3