Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)

Báránybul egy szóval semmi némű Jószágbul nem adunk Dézsmát".

10(

i E kitétel azért feltűnő, mert e kötelezettség mindeddig nem került szóba Nyilván az urasági ispán feladata lett volna ellenőrizni a munkajáradék ledolgozását is, de az új telepesek erről sem akartak hallani. Nem csodálkozhatunk ezért azon, ha a legmerevebben visszautasítottak minden olyan kísérletet, amely életükbe közvetlenül beleszólhatott volna: ,,Senki Bíránkon kívül nékünk ne parancsollyon vagy pedig Tiszttartó közöttünk ne lakjon a végre hogy parancsoljon". E megfontolásból lázadtak fel a már többször említett Odri András ellen is, aki a polgári önkormányzat rovására a káptalan érdekeit képviselte. Nem ellenzik ugyan Odri közöttük való lakását, de „se most az Szabadság idején, se pedigh ezután eő kegyelmétől nem kívánunk fügnyi.. . lévén mindenkor legitimus Bíránk és Tanácsunk" —, fogalmazták meg sérelmüket. Sajnos nem ismerjük a káptalan közvetlen válaszait e kemény hangú ultimátumszerű követelésekre az egy tömör megjegyzésen kívül, amelyben szemtelennek nevezték azokat.

1

0' Szinte bizonyos azonban, hogy a földesúr jobbnak látta, ha a határból visszahúzódik és — legalábbis egyelőre — teljesíti az „igaz Cathölicus Nemes és Szabad.I Emberek" követelését.

1DS Egy 1782-ben kelt irat — amely kivonatot tartalmaz a város azóta elveszett számadáskönyvéből — bizonyítja, hogy a XVIII. század első felében afe egész határt a jobbágyok használták, illetve adták árendába.

m Az okmányból megtudhatjuk azt, hogy a kérdéses időben „egészen Polgár bírta az Polgári határt a Tekintetes Nemes Káptalan enged elméből". A jobbágyok a nagy kiterjedésű határ tekintélyes részét bérbeadás útján is hasznosították. így tudjuk azt, hogy pl. 1732-ben szederkényi lakos Nagy György „a Borotzkás háton való Pascumért akkori Bíró Veres Györgynek" 100 rhénes forintot fizetett, s e falu jobbágyai a XVIII. század első felében rendszeresen bérelték a polgáriaktól a Tikos és Borockás némely részét. E területet legeltetésre használták, mert hol a „Gulyabéli Marhájoknak . . . Téli Pascuátiojáért" fizettek, hol az ökörcsorda legeltetéséért, hol pedig a „nyájsertéseknek Pascuatiojáért" tettek le bizonyos összeget Polgár bírájának kezébe. Rajtuk kívül mások jelenlétével is számolnunk kell. 1736-ban például egy bűdi ember fizetett a polgári bírónak a „Mályvás nevű" Körös tó mellett levő kaszálóért,

11

0 a debreceniek pedig húsz évig folyamatosan árendáltak."

1 Amikor a bűdiek a Mályváshát nevű vitás területet debrecenieknek adták bérbe, az ott kaszált szénát a polgáriak hordták be.

112 Sikerült megőrizni a halászóvizek használatát is. Időnként ezt is árendába adták, pl. a szederkényieknek, akik „néha kérelem szerint alább jöttek a Tiszán hálójokkal (és) a harmadát a polgári halászgazdának adták". 1 üti. Az Polgári Lakosoknak kívánsága melytül tellyességgel nem kívánnak recsdálni. Uo. 107. A XII—2/b. N.16 D.2 F.4 fr. 18. sz. iraton kívül ez áll: Polgariensum impertinens postulatum. 108. ..Mivel mi nem jobbágysághra, hanem Taxára úgy mint igaz Catholikus és Szabad Emberek szállottuk megh ezen már sok izben el pusztult helységet ..." Uo. 109. Uo. XII—2/c. N.16 D.2 F.5. Kiíródott 1782-ben a káptalan fiskálisának utasítására. 110. Uo. XII—2/b. N.16 D.2 F.2 fr. 55. 111. Uo. F.4 fr. 41. 112. Lásd 109-os is" "c'rt. 29