Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
Meddig tartották a jobbágyok kezükben a határ egészét? A válaszadás megint csak nehéz, a káptalan ugyanis lassan, fokozatosan vette a határ bizonyos részét saját kezelésébe. Hogy ez lehetséges volt, annak mélyebb oka a magyar társadalom szerkezetében, a XVIII. század folyamán lezajlott változásokban keresendő. Ez alatt a majorságfejlesztő tendenciák erősödését és az alföldi nagy telepítési hullám lezárultát értjük. Végeredményben ugyanazok az okok hatottak e kérdésnél is, mint amelyeket már tárgyaltunk a telepítő szerződés (contractus) sorsának alakulásánál. Az 1750-es évektől vannak adataink újra Polgáron az uraság állatállományáról, s ettől kezdve számíthatjuk azt a korszakot is. amelyben a földesúr fokozatosan érvényesíteni tudta érdekeit, s amely egyaránt súlyosan csorbította a jobbágyközösség határhasználatát és önkormányzati életét is. 11 3 A mezőváros belső életét — legalábbis az első időszakban — alapvetően meghatározta az a küzdelem, amely az új lakosok között kirobbant. A fentiekben többször is utaltunk rá, hogy a polgáriak két társadalmi réteget képviseltek; vagy armálista nemesek voltak, vagy pedig szabadmenetelű jobbágyok. Kettőjük érdekeit azonban nehezen lehetett összeegyeztetni, mert az armalisták kísérletet tettek kiváltságukból adódó jogaik érvényesítésére. E két réteg számarányának megállapításánál az 1732-es összeírásból kell kiindulnunk. 11 4 E conscriptió ugyanis megkülönbözteti Polgáron a nemeseket és a taksás jobbágyokat. A 62 szabadmenetelű jobbággyal szemben 11 armalistát írtak össze. A nemesek alkották tehát a kisebbséget, de a lakosoknak így is majdnem 1/5-ét jelentették. Nem mutatható ki az. hogy jobbágytársaiknál jelentősebb gazdasági erőt képviseltek volna. Bár az összeírás adatait nem fogadhatjuk el, arra talán alkalmas lesz, hogy a két réteg egymáshoz viszonyított súlyát rajta lemérjük. Tekintsük meg a leglényegesebb gazdasági mutatót, az ökörszámot: Jobbágyok Nemesek Ökör (db) 4 3 2 0 4 3 2 0 Gazda 3 1 14 36 1 — 2 8 Az armálisták legfőbb törekvése az volt, hogy a község irányítását kezükbe vegyék, s így jogaikat is érvényesíthessék. A legelső években ez sikerült is nekik. A már többször említett „névsoros" levélből kiderül a község — valószínűen 1728-as, de mindenképpen 1730 előtti — tanácsának személyi összetétele is. E névsor alapján kísérletet tettünk azok jogállásának tisztázására. 11 5 Ez a következő eredménnyel járt. Nemesnek bizonyult Szalai István, Holló János és Balázs János esküdt, nem volt nemes Lora Ferenc és Sőregi Benedek. Tisztázhatatlan volt Fittos Imre főbíró és Mé113 Lásd a Földesúri gazdálkodás kiépülése és a jobbágy közösség sorsának alakulása c. fejezetet. 114. Uo. F.2 fr. 42. 115. Jogállasuk tisztázására a következő iratokat használtuk fel: Uo. fr. 29 és 42, az 1732-es összeírást, és SzL. Conscriptio Nobilium Armalistarum 1746. 30
