Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
arra, hogy földesúri követeléseit növelje. Ilyen körülmények között aztán megnőtt az eredetileg visszautasított contractus értéke a polgáriak szemében, s ezért menesztettek küldöttséget is 1744-ben a Nógrád megyei Szentivánba a szerződés visszaszerzése végett. Oda vitte ugyanis azt magával Polgárról elköltözve Odri András, mivel az a jobbágyoknak a „szabadság" idején nem kellett, s azt, mint fentebb láthattuk is, visszautasították. A küldöttségnek a szerződést sikerült is Polgárra visszahozni. 8 8 A káptalan tehát az 1740-es évek második felében visszaállíthatta a szerződésben foglaltakat, s a polgáriak ezután e szerint adóztak. Az úrbéri felméréskor adott válasz a jobbágyok szemszögéből nézve nagyon is érthető volt, mert annak a ténynek a szellőztetése, hogy ők annak idején nem állottak rá, az akkor már rendkívül kedvező feltételeket nyújtó szerződés értékén sokat rontott volna. A káptalannak sem állott érdekében ezt cáfolni, hiszen a módosulás saját földesúri hasznának növekedésével járt. Nem tudjuk pontosan megállapítani a Polgárt megülő embereknek a számát sem. Egy, jóval az események után kelt levél az első gazdák számát 40-re tette. 8 9 E számot elfogadhatónak tartjuk, mert más, közel egykorú források ezt megerősíteni látszanak. Egy 1727 és 1730 között kelt levelet az új telepesek csaknem valamennyien aláírták, s azon 58 aláírást számlálhatunk meg. 9 0 Az 1732-es összeírásban 71-en szerepeltek, 9 1 az 1743-asban pedig 97-en. 9 2 Ezek az emberek nagy feladatra vállalkoztak akkor, amikor rászánták magukat a polgári puszta benépesítésére. A Szentmargitától elválasztott határ nem nyújtotta a legkedvezőbb feltételeket. Legeltetésre inkább alkalmas, mint földművelésre, mondották az egykorúak. E sík területet mocsarak, tavak tarkították, s ezekből különösen a Tisza felé eső részen volt sok. de a Szentmihály felé eső részt sem használhatták. 9 3 Ennek ellenére — ahol a föld termékenysége megengedte — ott egy pozsonyi mérő mag (őszi vagy tavaszi vetésben) a 4—5-szörösét is megadta. 9 4 A település alapvonalait az új lakosok a hajdúktól örökölték, bizonyítja ezt az is, hogy Polgár ólaskertes település maradt, mint a hajdúvárosok és általában az alföldi települések. A templom is biztosan a hajdúkorszakból maradhatott fenn, hiszen 1728-ban már működött plébánia Polgáron, 9 0 s a város 1729-es 88. Az 1727-es (szállító) contractusra Odri András ráírta: „Ezen T. Nemes Egri Káptalannak Conventioja Polgári Lakosokkal való kezem alul ki adatott mostan is Polgáron lakozóktól úgy mint Kövér Jánosnak, Szabó Jánosnak, Tóth Gergelynek örökké ő kegyelmeknek Requisitiojára, miről is adom saját kezem vonásával megerősítvén ezen Réquisitionnât böcsületes Nemes Személyek előtt. In Possesione Curiali Szent ivány 9 julii 1744". A kérdést vesd össze az úrbéri perben elhangzottakkal. HL. XII—2/c. Div. P. F.5 N.253. 89. Polgáriak a nádornak. Polgár 1805 jul. 16. „Nem lévén több negyven gazda a lakosoknál..." Uo. F.3 N.145. 90. Uo. XII—2/b N.16 D.2 F.2 fr. 18. 91. Uo. F.2. fr. 42. 92. Uo. XII—2/c Div. P F.9 N.459. 93. Az 1732-es összeírás observatio-ja. Uo. XII—2/b. N.16 D.2 F.2 fr. 42. 94. „Sementum in autumnali eque ac vernali provereatur ubi fertilitas ordinariae Terrae aclesti mensurae Posoniensis 4 aut 5 ..." Uo. 95. Schematismus cleri archi diocesis agriensis. 1857. Polgár címszónál: „Parochia ab eodem exstitit a. 1332, restituta a. 1728". 26
