Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
pecsétjén a templom rajza is látható. 9 6 Egy teljesen újonnan épült templom ennyi idő alatt nem készülhetett volna el, tehát a régit kellett helyreállítaniuk. .E feltevést erősíti meg az, hogy hamarosan új templomot kellett építeni. Balla Mátyás plébános 1735-ben „látva a templom pusztulását, amely náddal volt fedve, lebontatta és helyébe nem könnyen éghető cserépanyagból másikat építtetett. 9 7 1747-ben pedig a tanács csináltatott a templomba új székeket, s ugyanakkor új plébániát is építettek. 9 ? A határ használatánál kezdetben a szabadfoglalás rendszere dívott, s a nyomásos gazdálkodást 1732-ben sem ismerik. 9 0 E tényt megmagyarázhatja az első időszak rendkívüli földbősége és az, hogy a lakosság az első években nagyarányú mozgásban volt. A már említett levélben szereplő 58 ember közül az 1732-es összeírásban már csak 18-al találkozhattunk. A földek fogásánál a szabadfoglalás, sőt olykor az ököljog dívott. Az Esztergomból jött Szitás Mihályt Odri András pl. ,,a szántásból is kiverte." Juhász János ugyancsak panaszkodott, mert Odri tőle is elvette a káposztáskertet, pedig azt magának csinálta, az ő fundusán volt. A községben talált szilvás ugyancsak nagy vitákra adott alkalmat. Ezt a szilvást Odri a maga hatalmából osztotta fel a lakosoknak, magának tartván meg a legjavát. A sérelem abban állt, hogy az osztás nem a „Város Közönséges Lakosainak" akaratából történt. 10 0 A polgárihoz hasonló határhasználat bontakozott ki pl. Heves megye töröktől elpusztított déli területein is. A betelepedés során a megye tiszántúli hatalmas kiterjedésű határaiban — pl. Tiszaföldvár, Mezőtúr, Tiszafüred esetében — kezdetben ismeretlen volt a nyomás, a határ dűlőkre osztása. A felfogott határrészeket a gazda egy-két esztendeig használta, de a harmadik évben már rendszerint más helyen tört fel magának szántót. 10 1 A nehézségek ellenére többen már 1727 őszén elvetették az első magot a polgári határban. Nehezítette az új közösség gazdasági megszilárdulását az első évek rossz időjárása. 1728-ban a termés nagyon rosszul sikerült .,a terméketlen üdőnek mostohasága miatt", a második évben a határt úgy elverte a jég, hogy a lakosoknak „pénzes kenyérrel" kellett élniük. 1730ban pedig árvíz pusztított, s ráadásul „az Egereknek és Hörcsögöknek halhatatlan sokasága" a termésben komoly kárt tett. „Sokan már közülünk kipusztulván marhájokból és más egyéb jószágokból pénzes kenyér és súlyos portio miatt sírva és zokogva mentek el" —, írták a káptalaninak. 102 A közösség helyzetét megnehezítette az is, hogy az első időben komoly küzdelmet kellett folytatni a káptalannal, s a contractus körüli harc ennek csak egyik vetülete volt. A földesúr ugyanis kísérletet tett a községi önkormányzat elsorvasztására és a polgári határ megcsonkítására. Még a „szabadság" (1727—30) idején váratlanul megjelentek a káptalan emberei 96. Az 1729-es pecsétnyomónak számos lenyomata ismert. Lásd pl. SzL. Urbáriumok. Polgári urbáriuma. A kilenc kérdőpontra adott felelet. 97. Barankovics István: Polgár. Nvíregyháza, 1932. 5. 98. HL. XII—2/b N.16 D.2 F.3 fr. 25. 99. „Terrenum hujus Oppidi ad Calcaturas non est divisum " Uo. F.2. fr. 42. 100. Lásd 73-as jegyzetet. 101. Soós Imre: A jobbágy föld sorsa Heves megyében a XVIII. században. (Eger é. n.) 25. 102. Uo. F.2 fr. 37. 27
