Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
az Uraságh, mind az Nemes Vármegye, avagy az Helységh részéről" eleget tett. A költözés szabályozása a bíró és a tanács kötelessége volt. Vagyonukkal (ház, épület, szőlő) szabadon rendelkezhettek, azt eladhatták, értékesíthették. A káptalan ünnepélyesen azt is megígérte, hogy a fentieken túl a „lakosok többre nem lesznek kötelesek''. A szerződés életbe lépte körül azonban rögtön bonyodalmak támadtak. Maguk a polgáriak azt ugyanis nem írták alá, mert súlyosnak tartották, s helyette másikat követeltek. Ügy látták, „hogy a Contractus valóban súlyos es éppen használhatatlan ezen a Tisza mellyékén lévő földön". Ezért a célból küldték maguk közül Egerbe Nagy Istvánt és Sőregi Benedeket, hogy vegyék rá a káptalant új contractus kötésére, mert mint írták — semmiképpen sem akarnak „az régi kiadott Contractus mellett maradni". A követek azt az utasítást kapták, hogy a régi szerződést hagyják Egerben, azt többet Polgárra ki ne hozzák. 8 2 Kereken kijelentették, hogy a régi szerződés mellett nem hajlandók a káptalan jobbágyai lenni. „Találunk mi másutt is helyet magunknak ahol bennünket jobb szívvel fognak, kevesebbet is fizetünk, nem lévén kötelességünk semmi némű jobbágyi hivatalra a Taxán kívül". 8 3 Az új lakosok törekvése az volt, hogy szabadmenetelű jogállásukat lehetőségig kihasználják, s megszabaduljanak mindenfajta általuk „ jobbágyi "-nak tartott teher hordozásától az egy taksán kívül. Követeléseiket meg is fogalmazták; 8 4 e szerint hallani sem akarnak arról, hogy a hegyaljai hosszú fuvart teljesítsék, az uraság számára kaszáljanak és halásszanak, tehát a robot semmilyen formájáról sem akartak tudni. A földesúr csak az egy Morotvát halászhatja, egyéb „mindennémű halászó vizek a városé légyenek." Követelik azt is, hogy a „Ser, Bor, Pálinka korcsma egy évig a városé legyen", s a mészárszék árendájáért is csak évi két mázsa faggyút hajlandók fizetni. El akarták azt is érni, hogy „szabad légyen a városnak mind vízi, mind száraz malmot építeni", s a ..hidasnak" is csak úgy hajlandók segíteni, ha megfelelő fát kapnak hozzá. E követelések tehát a contractus szinte valamennyi pontját vitássá tették a pénz és terményszolgáltatáson kívül. Céljuk az anyagi helyzetük javítása mellett az is lehetett, hogy a rendkívül terhesnek ígérkező közvetlen földesúr jelenlétnek (majorság!) elejét vegyék, s a mezővárosnak széles önkormányzati életet biztosítsanak. E követelésekhez legnagyobb nyomatékot szabadmenetelűségük adta, hiszen ennek birtokában bármikor odébb állhattak. Érthető ezért, ha a készítendő új contractusba is be akarták foglaltatni azt, ha a földesúr feltételeiket megszegné, „vagy pedig többet kívánna, szabad legyen kicsinytül fogva nagyig, ahova akar menni és máskor is valamikor tetszik el mehessen". Fontos párhuzamként kínálkozik a bihari volt hajdútelepek sorsának alakulása. Eszterházy Pál herceg halála után ugyanis Eszterházy József gróf kísérletet tett birtokai jövedelmének jelentős fokozására, sőt Derecskén egyenesen majorsági gazdálkodást kívánt bevezetni. A jobbágyok ez ellen a leghevesebben tiltakoztak, s akárcsak Polgáron csak a taksa fize82. Polgáriak a káptalanhoz. Polgár 1728. márc. 11. Uo. XII—2/c Div. P F.5 N.253. (másolat) 83. Polgáriak a káptalanhoz. Év nélkül (1729 körül). Uo. XII—2/b N.16 D.2 F.4 fr. 18. 84. A Polgári Lakosoknak kívánsága melytül tellyességgel nem kívánnak recedálni. Másolat. Uo. XII—2/c. Div. P F.5 N.253. 24
