Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
gyi szolgáltatásokat — mint látni fogjuk — ők sem fogadták el. s csak a kor realitásának megfelelő teher hordozása mellett voltak hajlandók a puszta helyet benépesíteni. 5 2 A hajdúk közösségi élete Polgár pusztulása után nem szűnt meg automatikusan, a közös sors a szétszóródás után is rájuk kényszerítette az együvé tartozás tudatát. Tudomásunk van pl. arról, hogy a káptalan a város pusztulása után földesúri követelésként — elmaradt tartozásuk fejében — ötszáz német forintot „szolgabíró által" hajtott be rajtuk. 5 3 A vármegye ezt nyilván maguknak a polgáriaknak a segítségével hajthatta végre. Hasonló módszerrel készültek a polgáriak lakhelyét felkutató listák is. így pl. Szabolcs vármegye összeírása — amelyet Szunyogh György szolgabíró irányításával állítottak össze — csak a Csegére menekült „Üdősbik és ifjabbik Mihály István uramék" közreműködésével jöhetett létre. Ők mondták meg ugyanis az ,,el széledett Lakosoknak residentiájokat." 3 4 A káptalannal folytatott egyezkedéseken megjelenő plenipotentáriusok kiküldése ugyancsak kétségtelen jele egyfajta közösség létezésének. Az e fajta összekötő kapcsok mindaddig fentálltak, míg csak Polgár ténylegesen újra nem települt. Rendkívül izgalmas és további kutatásra érdemes téma megvizsgálni azt, hogy a polgári hajdúk hogyan illeszkedtek be újonnan választott közösségük keretébe. Példaként tekintsük meg a Túrkevére költözött Mihály János és Barna István sorsának alakulását. Maga az a tény, hogy a fentiek a Kunságba költöztek jelzi, hogy elvesztett hajdúkiváltságaik helyett jászkun szabadparaszti privilégium megszerzésére törekedtek. Mivel e területet a kamara eladta a német lovagrendnek, e törekvés csak a föld megváltásával, az ún. redemptióval volt elérhető. A Túrkevére eső összegnek előteremtésében mindkét egykori polgári hajdú jelentős szerepet vállalt. Mihály János egymaga 22 rovás (1 rovás = 22 rh. ft) összeget fizetett, s ezzel a redemptusok közt a legelső lett Túrkevén. Barna István is a maga 14 rovásával az elsők között volt. Túrkeve helynévanyagának vizsgálata azt is bizonyította, hogy a város újratelepítésében, ill. a redemptióban jelentős szerepet játszottak a kiváltságukat vesztett bihari és zempléni hajdútelepek lakói, 5 5 s mint láttuk a volt polgári hajdúk is ugyanezt a funkciót töltötték be. POLGÁR Ú1RATELEPÍTÉSE A káptalan a visszaperelt — több mint 60 000 holdnyi — polgári és szentmargitai határból minél nagyobb hasznot igyekezett húzni. Láttuk azt, hogy az uraság emberei már a hajdúkorszak utolsó éveiben megjelentek a város határában, de a pusztán maradt területre is gondot fordítottak. A káptalani terület épségének megőrzése végett újíttatta meg az uraság tiszttartója — 1721. május 9-én — a polgári és böszörményi határokat. A Haty52. Lásd a következő fejezetet. 53. Uo. XII—2/b N.16 D.2 F.2 fr. 10. 54. Uo. Egri érseki gazd. lt. 1903 D. VI. 4/d. 55. A turkevei redemptus névsort közölte és a családnevek vizsgálatát elvégezte Dankó Imre: Túrkevei család és ragadvány nevek társadalmi vonatkozásai. M. Ny. 1953. évf. 5—6. sz. 375. s köv. oldalakon. Vesd össze a fentiekben közölt névsorokkal. 18
