Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
teni, s az egykori polgáriakat választás elé állította: vagy Polgárt, vagy Szentmargitát szállhatják csak meg, mindkettőt azonban nem. E feltételek láttán napnál világosabb, hogy a káptalan immár végképp letett az egykori lakók visszatelepítéséről, s ez annál inkább így lehetett, mert ekkor már sikerült más telepeseket toborozni, akik készek az egykori hajdúváros határának „akár egyikét, akár másikát megh szállani." A hajdúk a tárgyalásokon szokásukhoz híven megbízottakkal (plenipotentáriusokkal) képviseltették magukat. A küldöttek a következő helyekről érkeztek: Keviből (2), Madarasról (1), E gyekről (2), Csegéről (3), Ároktőről (3), Palkonyáról (2), Szederkényből (2). 4' E lista alapján láthatjuk, hogy a tárgyalásokon a volt polgáriak minden jelentősebb csoportja jelen volt. A küldöttek a tárgyalások alatt kitartóan ragaszkodtak az 1713as szerződéshez, s ettől semmilyen körülmények között nem voltak hajlandók elállni/' 8 Hallani sem akartak Polgár és Szentmargita kettéválasztásáról, s kijelentették, hogy Szentmargita és Szentmiklós nélkül „tellyességgel semmit sem ér Polgár magában." A káptalan feltételeit maga Eötvös Miklós is olyan súlyosnak érezte, hogy azt a maga teljességében közölni sem merte a hajdúkkal. Károlyi Sándorhoz intézett levelében nyíltan megírta, hogy a káptalan feltételei rendkívül terhesek, s azt végképp elképzelhetetlennek tartotta, „hogy olyan cenzusra, majd mint egy Jobbágyságra . . . lekössék magokat...", mert nemes ember is akad szép számmal közöttük. Azt hangoztatta, hogy vagy az 1713-as szerződést újítsák meg, vagy pedig más taksás helyek mintájára mindkét fél újra egyezzen meg, 4 9 mert e „szokatlan dologra bajos szabad embereket kényszeríteni." A taksás-árendás viszonyt teljes mértékben összeegyeztethetőnek tartotta a káptalan földesúri jogával. Elsősorban az adóalap sorsa nyugtalanította, mert úgy látta, hogy „ilyenformán az mint a Tekintetes Nemes Cáptalan igyekszik soha meg nem ülik Polgárt, és a Polgári Portáknak Fundusa oda lészen." Az egyezkedési kísérlet a kibékíthetetlen ellentétek miatt azonban újra megfeneklett, s egyedül csak azzal a sovány eredménnyel járt, hogy a tárgyaló felek számára újabb időpontot jelöltek ki. 1727. március 15-én Pozsonyban a Helytartótanács előtt kellett volna újra felvenni a tárgyalások fonalát.'" A pozsonyi eseményekről semmi közelebbit nem tudunk, csupán annyit, hogy a polgáriak plenipotentáriusai érveiket felsorakoztató beadványt nyújtottak be a Helytartótanácshoz. A káptalannak mint fentebb már láttuk, közben sikerült embereket toborozni, akik hajlandók voltak Polgárt Szentmargita nélkül is megszállani. 5 1 A hajdúktól megkívánt jobbá47. HL. XII—2/b N.16 D.2 F.2 fr. 23. 48. A volt hajdúk álláspontját lásd: Eötvös Miklós Károlyi Sándornak Füred 1727 febr. 22. Uo. XII—2/c Div. P. F. 9. N. 459. Károlyi Sándor a Helytartótanács szerves részét képező Tartományi Bizottság (Commissariatus Provinciális) első igazgatója volt. V.ö. Komoróczy Gy. i.m. (A katonai közigazgatás ...) 136. old. 49. „csekély opinion a volna, vagy fellyebb írt contractus (1713-as) stabilizáltassék, vagy pediglen ad normán aliorum Taxalistiorum Locorum bis partibus existentibus reducaltassanak". Uo. 50 „Pro 15 affuturi Men. Mártii megemlített Polgári felek constituált Plenipotentáriusai ... Posonba a Felséges Consilium előtt meg fognak jelenni, úgy a Ns Captalan részirül is..." Uo. 51. A volt polgáriakon kívül „mások is insinuálták magokat, a kik készek akár egyikét, akár másikát megh szállani..." (Ti. Polgárt vagy Szentmargitát.) Lásd 46-os jegyzet.
