Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
A kudarc oka kétségtelen az egri káptalan kemény feltételeiben rejlett. Nem tudjuk azt, hogy Kohányi főesperes a tárgyalások alatt engedett-e az Egerből hozott utasításokból. Ha ilyesmi történt is, az semmi esetre sem lehetett jelentős. A káptalan követelései pedig olyan súlyosak voltak, a jobbágyi függésnek olyan nehéz változatát jelentették, amelynél a polgáriak könnyűszerrel jobbat találhattak maguknak. A Rákóczi-szabadságharc után kibontakozó nagy telepítési lázban ilyen feltételek mellett puszta helyet nem lehetett benépesíteni. A káptalannak ezt tudnia kellett, s nem valószínűtlen ezért az az állításunk, hogy a földesúrnak ekkor már nem állott érdekében a hajdúk visszatérése. A későbbi fejleményekből valószínű, hogy már ekkor gondolhattak Polgár és Szentmargita kettéválasztására, a hajdúk pedig a szentmargitai pusztáról semmilyen körülmények között nem mondottak volna le. A Helytartótanács, illetve a Tartományi Biztosság természetesen nem elégedhetett meg a tárgyalások zsákutcába jutásával, s 1726-ban tovább szorgalmazta Polgár benépesítését és a megszakadt tárgyalások felvételét. 44 Az újabb egyezkedési kísérletre 1727. február 21-én Tiszafüreden került sor. E tárgyalások fontosságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az egri püspök, Erdődi Gábor maga is sürgette a káptalant, hogy az minél előbb teljhatalmú megbízottat küldjön ki. Eötvös Miklós már tárgyal a polgáriakkal, s ez könnyen a káptalan rovására történhet —, írja. A helyzet láttán feltétlenül hasznosnak vélte, ha a küldöttek nem üres zsebbel érkeznek, mert ha „ő kegyelmek fel hozhatnának magokkal kétezer forintokat", akkor nem lenne ,.fogyatkozás a dologban." 4 0 A püspök megvesztegetési terve annál is inkább indokolt lehetett, mert — mint látni fogjuk — Eötvös Miklós hajlott a volt hajdúk álláspontjának elfogadására, a káptalan pedig továbbra is változatlanul kemény feltételeket szabott. Mindenekelőtt nem volt hajlandó érdemben változtatni az 1725-ben is követelt jobbágyi szolgáltatásokon. 4 6 Továbbra is ugyanazt a pénzbeli tartozást, munkajáradékot és az ,,igaz" dézsmát követelte, mint tette §zt Debrecenben. A feltételek záradéka itt már azt a veszélyes fenyegetést is tartalmazta, hogy a földesúr ,.mindennemű just és peculiomokat, melly Törvény szerint is az Uraságokat szoktak illetni a Nemes Captalan magának ex intégra reservállya." Ennek írásba foglalása megteremtette az alapot arra, hogy (elfogadás esetén) a földesúr alkalmas pillanatban megindítsa támadását a jobbágyi terhek további fokozására. Legnagyobb változást azonban a polgári határ értelmezése jelentette, a káptalan ugyanis nem volt hajlandó többé Szentmargitát is ide érteni. A volt hajdúk visszatelepedés esetén így csak a tulajdonképpeni polgári határt. Csősz és Kékesegyháza praediumokkal használhatták volna. A káptalan Szentmargitát (ehhez csatolná Szentmiklós praediumot) külön is be szándékozott népesí44. Uo. XII—2/b. N.16. D.2 F.2 fr. 2 45. Uo. fr. 23 „Minémű Pienipotentiával pedigh fel jöttenek a Polgáriak, directione et informatione .... ezért a N. káptalan is adgyon a maga deputatusainak tellyes Plenipotenciát". 48. A káptalan álláspontjának ismertetése: Az Nemes Egri Cáptalan Declaratioja és kévánsága azok eránt, kik a Tiszán túl való pusztáit megh akarják szállani e képpen következnék... Füred 1727 febr. 21. — Uo. fr. 22. Valamivel későbbi, nem hiteles másolata: SzL. Act. Pol. Fase. 42. No. 318. 1741. 16
