Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)

» nyeges eltéréseket tapasztalhatunk, s az nem magyarázható csupán az összeírás esetlegességével. Mint látni fogjuk az adózás miatt a volt polgá­riak új lakhelyükön sem számíthattak nyugalomra, s ez okozta újból való migrációjukat is. Mivel Polgár újratelepítése az adott pillanatban nem sikerülhetett, a Helytartótanács — Eötvös Miklós javaslatára — az adóalap megmentése végett ahhoz a megoldáshoz folyamodott, hogy Polgár hat portáját felosz­totta azon vármegyék között, ahová a volt hajdúk szétszéledtek. A hat portát a következőképpen vetették ki: 3 4 Törvényhatóság Portaszám Polgár Borsod Heves és Kunság Szabolcs Bihar Békés összesen 6 A vármegyék a Helytartótanács eme döntését annál is inkább sérelmezték,, mert a polgáriak az 1720-as összeíráskor már bekerültek az illető vár­megye adózó népe közé. így 1720-ban jelenlétükkel egyszer már növelték az illető megye gazdasági erejét, s így hozzájárulhattak a portaszám eset­leges növekedéséhez, tehát szaporították a vármegyére kivetett adóterhet. 1720-ban például Csegén „a polgári felek . . . felette szorossan conscribál­tattak, a kik is a Portiot. .. megfizették, és quartélyosokat tartottak, úgy szintén, mint az itt való Csegei több lakosok". Az adózást egyesek olyan súlyosnak érezték, hogy az Egyekre menekültek pl. célszerűnek tartották a vármegyét is elhagyni, s „az el viselhetetlen teher miatt" átköltözni Hevesbe. A fentiek után nem csodálkozhatunk azon, ha a vármegyék nem örül­tek a polgári jövevényeknek, ugyanis a Helytartótanács döntése következ­tében immár kétszeresen is növelték a vármegyére jutó adóterhet. Heves vármegye például egyszerűen kitiltotta őket, pedig 1723 előtt „némelyek közülünk Esztendeig, úgy némelyek két Esztendeig ezen nemes Vármegyé­nek terhét mindenben az Helységgel együtt viseltük" — panaszkodtak. A vármegyei teher alól mentesítették ugyan őket, „de tovább való laká­sunk ... meg nem engedtetett." így aztán kénytelenek voltak visszahú­zódni Szabolcs vármegyébe, Egyekre. Hasonló sorsuk volt az Ároktőre és Palkonyára (Borsod) menekülteknek is. 1723-ig ők is fizették a vármegye által kivetett adót, 1723-ban a „Nemes Vármegye" össze is íratta őket, de végül mentesítést nyertek Borsod terhe alól; bár ezt ők továbbra is szíve­sen fizették volna. Borsod magatartása világos, csupán azért mentesítette a volt polgáriakat, hogy a vármegyére kivetett másfél portát rajtuk vegye meg. Aligha tévedünk, amikor úgy vélekedünk, hogy a volt hajdúk így lényegesen rosszabban jártak. Ezért hangoztatták is eleget a polgáriak, hogy 34. HL. Eçri érseki gazd. lt. 1903 VI. d 4/d. Polgár esetében feltételként szabták. hogy az be legyen népesítve. 2 1,5 1,25 1 1/8 18 13

Next

/
Thumbnails
Contents