Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig 1717-1848 (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 2. (1974)
» nyeges eltéréseket tapasztalhatunk, s az nem magyarázható csupán az összeírás esetlegességével. Mint látni fogjuk az adózás miatt a volt polgáriak új lakhelyükön sem számíthattak nyugalomra, s ez okozta újból való migrációjukat is. Mivel Polgár újratelepítése az adott pillanatban nem sikerülhetett, a Helytartótanács — Eötvös Miklós javaslatára — az adóalap megmentése végett ahhoz a megoldáshoz folyamodott, hogy Polgár hat portáját felosztotta azon vármegyék között, ahová a volt hajdúk szétszéledtek. A hat portát a következőképpen vetették ki: 3 4 Törvényhatóság Portaszám Polgár Borsod Heves és Kunság Szabolcs Bihar Békés összesen 6 A vármegyék a Helytartótanács eme döntését annál is inkább sérelmezték,, mert a polgáriak az 1720-as összeíráskor már bekerültek az illető vármegye adózó népe közé. így 1720-ban jelenlétükkel egyszer már növelték az illető megye gazdasági erejét, s így hozzájárulhattak a portaszám esetleges növekedéséhez, tehát szaporították a vármegyére kivetett adóterhet. 1720-ban például Csegén „a polgári felek . . . felette szorossan conscribáltattak, a kik is a Portiot. .. megfizették, és quartélyosokat tartottak, úgy szintén, mint az itt való Csegei több lakosok". Az adózást egyesek olyan súlyosnak érezték, hogy az Egyekre menekültek pl. célszerűnek tartották a vármegyét is elhagyni, s „az el viselhetetlen teher miatt" átköltözni Hevesbe. A fentiek után nem csodálkozhatunk azon, ha a vármegyék nem örültek a polgári jövevényeknek, ugyanis a Helytartótanács döntése következtében immár kétszeresen is növelték a vármegyére jutó adóterhet. Heves vármegye például egyszerűen kitiltotta őket, pedig 1723 előtt „némelyek közülünk Esztendeig, úgy némelyek két Esztendeig ezen nemes Vármegyének terhét mindenben az Helységgel együtt viseltük" — panaszkodtak. A vármegyei teher alól mentesítették ugyan őket, „de tovább való lakásunk ... meg nem engedtetett." így aztán kénytelenek voltak visszahúzódni Szabolcs vármegyébe, Egyekre. Hasonló sorsuk volt az Ároktőre és Palkonyára (Borsod) menekülteknek is. 1723-ig ők is fizették a vármegye által kivetett adót, 1723-ban a „Nemes Vármegye" össze is íratta őket, de végül mentesítést nyertek Borsod terhe alól; bár ezt ők továbbra is szívesen fizették volna. Borsod magatartása világos, csupán azért mentesítette a volt polgáriakat, hogy a vármegyére kivetett másfél portát rajtuk vegye meg. Aligha tévedünk, amikor úgy vélekedünk, hogy a volt hajdúk így lényegesen rosszabban jártak. Ezért hangoztatták is eleget a polgáriak, hogy 34. HL. Eçri érseki gazd. lt. 1903 VI. d 4/d. Polgár esetében feltételként szabták. hogy az be legyen népesítve. 2 1,5 1,25 1 1/8 18 13