Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)
Tartalom
Máró László számadó gulyás. A jászolra szorult tehénen észre lehetett venni, ha folyathatnék volt. Mindig kifelé nézett az ólból. Nem evett csak bőgött. Ha lehajoltak előtte ; akkor az emberre is ráugrott. Teje is kevesebb volt. Miután a kezes (teleltető) tartásmód uralkodóvá lett, telente kötélen vezették a teheneket a bikákhoz a Kendereskerthe. Ha a gazdák egy kis pálinkával kínálták meg a majorost, válogathattak a bikákban. Ha csordán folyatott a tehén, akkor a csordás este jött, s mondta, hogy írhatja fel gazduram, mert befolyatott a Rózsi! Egy porció pálinkával tisztelték meg a fáradságáért, meg a kedvező hírnek is örültek. A gulyáról már nem jöttek haza a pásztorok hasonló híradás kedvéért. A folyatást a tehén megmásodolhatta, újra felindulhatott. Az ilyen tehén azonban ritkán fogott borjút, ezért a gazdája a ..gulyás szava után" eladta, mert nem volt alkalmas a tenyésztésre. 80—-100 darab tehénre számoltak egy-egy bikát a csordában. Máró László számadó tapasztalata szerint míg szabadon járt a bika a tehenek között, addig 80—90 százaléka megellett a teheneknek. Mikor csak időszakonként eresztették közéjük, akkor csupán 50—60 százaléka maradt vemhes az anyaállatoknak. Hosszú pásztorkodása alapján az a véleménye, hogy a szabadon történt folyatás a legeredményesebb. A jó tehén szaladt a bika előtt, ,,húzta maga után a bikát", jól kiszaladt a falkából, majd meglibbent neki. Ez három-négy nap múlva bőgve ment vissza arra a helyre, ahol folyatott. Biztosra vehették, hogy borjút fogott. A kurvát (a asirameddőt) a bika többször is megcsapta egymás után. még sem fogott. A hasas teheneket, miután a csordáról beszorultak alig fejték, ezért lassan elapasztottak. A fajtaváltás után már akadt olyan jól tejelő tehén, íimelyet majdnem az ellésig fejhettek. A hasas tehén lecsendesedett, egészségesebb lett, jobb volt az étvágya is. Ügyeltek rá, óvták a hideg víztől, a penészes takarmánytól, mert könnyen elvetélhetett. A gulyára és a csordára kivert hasas tehenekre a pásztorok is jobban vigyáztak, nem ütötték oldalba. Február elejétől várták a tehenek ellését. A legszebb borjú a február elejétől József napig (március 19) ellett tehén után nevelkedett, mert a tél utolja, s a tavasz kedvezett a kis borjúknak. Ha bikaborjú t ellett a tehén, a gazdák áldomás félét is ittak rája, hisz gyors és jó haszonnak számított a növendék bikaborjú értékesítése. Figyelték is a tehén tartó családok, hogy karácsonykor ki jön először hozzájuk. Ha férfi, akkor bika-, ha nő akkor üszőborjút vártak. Ügy mondták, hogy üszőborjút vagy bikaborjút ellik a tehenük. Szárazon állónak nevezték azt az elapasztott tehenet, amely nem volt hasas. Az elöhasú üsző hat héttel, a második borjúval vemhes tehén csak három héttel tőgyelt meg az ellés előtt. ,,Az öregebb tehén már nem készült olyan sokáig az elléshez" —. mondotta Siteri Sándor gazdálkodó. Amikor a tőgyéböl jött a tej. tudták, hogy közel van az ellés ideje. A közelellősnek az ágyika is megpuhult, a farkatöve pedig elvált. Ilyenkor már ki-kinézett a gazda az ólba, figyelte a vemhes állat magatartását. Egyesek azonban azt tartották, hogy hiába nézegetik, ..mert csak akkor ellik meg. ha megírt (megérett) a körme a borjúnak". A gulyán a pásztor, a háznál a gazda segítkezett az ellesnél. Mivel kevés baj. rendellenesség fordult elő a szarvasmarhák ellése közben, ezért nem szoktak segítséget (pásztort vagy állatorvost) hívni. A tehén rendszerint fekve ellik. ,.Mind földhöz vágja magát, a feje (ti. a borjú) után már nem áll talpon" —, 17
