Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

runkon való elszaporodása és annál fogva a Marha tenyésztésnek a Réten, felszántása által lett megakadályoztatása tekintetéből felfüggesztetett, de most már minden féle jószágaink szembetűnő képpen megfogyatkozván, ezen ága a Gazdálkodásnak úgy látszik semmit sem szenvedne, ha a Rétünk szántás és vetés által gyakoroltatódna, . . . (ezért) megszabadul."

1* Annak ellenére, hogy a helybeli lakosok a Rétet szabadon (birtokuk arányában felnyilasolták) szánthatták-vethették, azt továbbra is tilalmazták a szomszédos Polgár község lakosainak. ..Polgári Bírák Uraiméknak ismét írattasson meg. hogy lakosaik. . . Réteinket szántással-vetéssel semmi szín alatt ezután használni ne bátorkodjanak .. . (mert) bizonyos Nánási lakosokkal megegyezvén Réteiket részből vagy más egyezség mellett szántással-vetéssel élik."

J

7 A fenti határozatukat újra megmásították, mert időközben minden bizonnyal felszaporodott az állatállomány a városban. Ezért 1823-ban újra tilalom alá vonják a Rétet. „Senki a Rítet többé szántani ne merészelje!"

1

8 Sőt. egy évtizeddel később (1834) az időközben települt tanyák környékén is megtiltják a szántást-vetést. Indokuk így hangzik: ,.Tavaszszal annak idejéig és ősszel és téli napokban is ottan a Jószágoknak alkalmatos mezejek lehessen, s hagy tüstént téli Jászolra ne szoruljanak."

19 A nyomásos gazdálkodás révén a legelőterületet oly módon is megszaporíthatták. hogy a szántóművelés alá vont területből egyes határrészeket ugarnak hagytak. A magisztrátus évről évre meghatározta az ugarnak elhagyandó nyomást, amely terület évente pihent, s rajta a jószágokat legeltette a közösség. „A legelőnek szűk volta miatt pedig a Horgoló Telek fel nem osztódik, hanem nyomásnak marad."

2

0 „Ugarnak marad a Fűz Gát járása."

2

1 E gyakorlattól függetlenül a talajerő pótlás középkorban ismert szokásának megfelelően egyes határrészeket hosszabb időre kivontak a szántóművelésből és legelőnék hagyták. 1815-ben úgy határozott a hajdúnánási tanács, hogy a „Zajgató járás béli calcaturális földünk szinte 20 esztendeje, hogy pihen, feltöressen. Ezen járás helyett, mivel a Veres Tenger Járássá minden Calcaturális földünk felett legéltebb és soványabb légyen, jövőre hagyódjon el (legelőnek)." ,.Addig is, hogy pedig a legelőhely jószágainkra nézve tetemes kárt ne szenvedjen, erre való nézve meghatároztatik. hogy az ugarlással senki ne siessen."

2

2 A közösségi legelőket a XIX. század első harmadáig a helybeli lakosok vagyoni és jogi megkülönböztetésre való tekintet nélkül szabadon használhatták, illetve korlátozás nélkül hajthattak jószágot a közösségi nyájakba, a gulyákba, a ménesekbe, a csordákba stb. A jogi megkülönböztetést csak egyetlen területen ismerték és gyakorolták, éspedig a pásztorbérek meghatározásánál. A XIX. század elején többször megerősítette a magisztrátus határozataiban, hogy „a gulyásnak, csikósnak, ökörcsordásnak a szolga legény minden darab jószágtól 20 kr-t, a gazda, ha ke16. Uo. 1809. No. 59. 17. Uo. 11. 1818. No. 78. 18. Uo. 12. 1823. No. 246. 19. Uo. 14. 1834. No. 2. 20. Uo. 9. 1804. No. 85. 21. Uo". 10. 1815. No. 343. 22. Uo. No. 115. 8