Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)
Tartalom
erősödött, a fű. Bár május első hetében akkor is kihajtották az állatokat, ha kopár volt a legelő, mert tavaszra felétették a takarmány jelentős részét. À maradék pedig kellett az igásökröknek a szántásra. A tavaszi kihajtást, a kiverési dobszóval, az 1930-as évektől írott plakáttal is hirdették. így hozták a lakosság tudtára. Mivel két legelője volt a városnak, ezért az egyik nap a Tedejve, másik nap a Nagylegelőre (a Közöslegelő nevének népies változata) hajtották a heverő szarvasmarhákat. A kiverés napja vasárnap és hétfő volt. De másnap, harmadnap, sőt egy-két hét múlva is kicsaphatták a marhákat. Az állattartó gazdáknak joguk volt az, hogy bármikor kicserélhették a gulyán lévő állataikat megfelelőre. Ha pl. megellett a kint lévő tehenük, azt hazahajtván, helyette meddőt hajthattak ki a pásztor elé. A jármos ökör május derekától, miután a tavaszi szántássa 1-vetéssel végeztek, augusztus elejéig, a hordás kezdetéig volt a legelőn. Augusztus elsején szorult be az ökörgulya, mert a hordásra, az ugarolásra ki-ki hazahajtotta igás állatait. Ősszel Márton (november 11.) vagy Erzsébet (november 19.) nap kőiül szorultak a gulyák. A múlt század végén még rendre megvárták a mezőn a havazást. Ha csak kis perge (kevés) hó esett, akkor még tovább maradtak a pusztán, illetve a szántóföldeken. Nem jöttek haza a városra, amíg az avaros legelőt vagy a csutkaföldeket teljesen le nem takarta a hó. ..Nekiőtözött a magyar marha a hidegnek, megnőtt a szőri'' —, magyarázta Máró László. Felerősödött a nyári és őszi legelőkön. „Novemberben már csak a bőre alól élt a marha" —, vélekedtek a régi pásztorok. 02 E gazdasági gyakorlatról kapunk szemléletes leírást egy 1822-ben kelt jegyzőkönyvi bejegyzésből is: ..A Gulya és a Ménes a mostani égető száraz melegség miá, a nyomáson már alig szedegethet annyi eledelt, mellyel egy napról más napra tengődhet, ennél fogva a jószág nagyon is megsoványodott. félő. hogy ha őszig valamennyire meg nem húsosodnak, a teleltetések mind nehéz, mind káros fog lenni. (Ezért) ... a Veres Tenger Járásáról az Életet a héten minden Gazda betakarítsa, mert a Gulya rá fog bocsájtatni (augusztus 4.)." 0 3 A városgazda ugyancsak kihirdette a gulya szorulását, azt, hogy mikor hajtják be a legelőről a gulyabeli marhákat. A gulyákat sorban beállították a vásárténe. A gazdák marháit kifogták, több állat esetén kiszakították és átadták nekik. Az özvegyasszonyok és öregek marháit hazahajtották a pásztorok a kertekre, később a házhoz. Elszámoltak a gazdáknak, számot adtak a gulyáról. Büszkén mondta Máró László számadógulyás, hogy a keze alatt soha nem cserélődött el egyetlen marha sem. A számadás után a gulyásgazda vacsorával vendégelte meg a bojtárjait. Ilyenkor szállította meg azokat a személyeket is, akiket a következő évre bojtárként meg akart fogadni. Amely cselédnek nem szerette a munkáját, azt nem alkalmazta tovább. Nem szólongatta folyton, hanem egyszerűen nem fogadta szolgálatába. Hajdúnánáson még az 1930-as években is két csorda volt, amelyet a varos fekvése szerint még ekkor is Felső és Alsó csordának neveztek a gazdák. Egy-egy csordában 600—700 fejős tehén legelt. Az Alsó csorda kihajtását a szegínyházná\. a Felső csordáét a Nyíregyházi út végénél 62. Papp J.. é. n. 8. 1. 63. HBmL. Hajdúnánási Jkv. V. A. 301 a. 12 1822 No 250 31
