Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

mazújvárosi legelőkön. A vétel helyett cserés-egyezségre léptek oly móddal, hogy a kiherélt vén bikákat fiatalokért cserélték el, megtoldván értéküket valamennyi pénzzel. ,.Szitás Domokos Ürtól (a város hadnagya) oly tudósítást vett, hogy ha Ns Város Bikái közt az öreg bikák kiherélve volnának, ha azokat hozzája által hajtanánk, azokért fiatal bikákat adna".

1, A következő (1825) évben azt üzeni Szitás Hajdúnánás hadnagyának, hogy „a Város két komor Bikáit 70 Ftkért magához ve-nni (kész), vagy ad érte két fiatal bikát, de kér 40 Rft-t pótlásba".

1

5 így járt el a magisztrátus az 1820-as, 1830-as években is.

1

6 A megalkudott fiatal bikákat nem mindig hajtották haza a tavaszi legelőre, hanem olyan feltétellel vásárolták meg. hogy azokat a nevezett uraság „a nyári és őszi legelésen szenvedje meg," mert a harmadfű bikákat még nem állították a tenyésztésbe.

1' A bikák egész nyáron a gulyákon, illetve a tehén csordákon az üszők és a tehenek között legeltek. Szeptemberben azonban a pásztorok kiverték a gulyákból és a csordákból. E szokásra utal a hadnagy 1823. évi jelentése is: ,,A gulyásoknak ámbár azt, hogy a bikákat a gulyák közül kiverhetnék, keményen megtiltotta légyen, mégis a felső Gulyás. Bata András az őrzése alatt lévő Felső Gulyából... kivervén, edj a Bikák közül a kút Gödörbe beledöglött".

1

8 ,,A város marháinak összeírása nem teljesíttethetik. mert a Bikák még mostan is széjjel a Réten, s Csutkán" vannak (1814).

1

9 A bikák a hó leestéig csapatostól kóboroltak a határban, jelentős kárt okozván a helybeli szénatermelő lakosoknak éopenú<?y, mint a szomszédos helységeknek. 1813-ban Polgár község elöljárói azért tettek panaszt, mert .,Hét Bikáink a határjokban öszve hordott széna rakásaikban tetemes kárt tettek".

2

0 Hajdúdorog városa pedig négy kóborló hajdúnánási bikát hajtott be.

2

1 A XIX. század első évtizedeiben a nagy hidegek beálltával már gondoskodtak az apa- és heverőállatok teleltetéséről, bizonyos mértékű takarmányozásáról is. Részükre a város földjén termett gabonafélék szakáját tárolták, amelyhez a szénatermést is hozzászámították. Ha nem volt elegendő téli takarmány, akkor a szükséges mennyiséget a helybeli lakosoktól vagy a szomszédos helységek birtokosaitól vásárolták fel. 1836-ban a ,,Csordajáró Bikák számára 18 pengő forint ára köles szalmát" vásároltak a szentmihályi uraságtól.

2

2 A város heverő marháit, s a gulyán levő, illetve a csorda járó bikáit oly módon teleltették, hogy a Kendereskertben lévő akiokba zárták őket. Ide hordatták a takarmányt. Máskor azonban: „A város szénáját a Rétről haza szállítani nem lehetvén, kéntelen volt az Ns Város heverő jószágát és Bikáit a Rétre a kazal mellé kiszállíttatni, és mivel ezeket két pásztornak mindig ez ideig oda kinn a magok eleségén őrizni kéntelenítettek, hetente négy kenyeret és 3 font szalonnát" kapnak téli fizetésként.

2

3 Amint kiderül, az így szabadon teleltetett szarvas14. Uo. 12. 1824. No. 94. 15. Uo. 1825. No. 86. 16. Uo. 12. 1827. No. 117., 13. 1829. No. 151. 17. Uo. 12. 1824. No. 69., N®. 94. 18. Uo. 1823. No. 329. 19. Uo. 10. 1814. No. 423. 20. Uo. 1813. No. 362. 21. Uo. 1816. No. 354. 22. Uo. 14. 1836. No. 660. 23. Uo. 11. 1818. No. 28. 15