Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)
Tartalom
marhák mellett gondozók voltak. A csikósok és a csordások közül kikerült téli gondozók (telelős pásztorok) bérét az 1820-as évektől pénzber állapították meg, amelynek összege általában hetente egy rénesforint. 2' E szokás általánossá vált, s így még az 1940-es évek végén is a közösségi pásztorok ügyeltek az apaállatokra mind nyáron, mind télen (1. kép) Csakhogy a XIX. század végére már fizetetlen kötelességükké tették < munkát. ..Szorulástól kihajtásig az összes pásztorok tartoznak sorban díjmentesen a társulati gazda által kirendelt időben a sor ahányszor rájul kerül a bikáknak a majorban gondját viselni, úgy nappal mint éjjel a; istállóban tartózkodni"' —, fogalmazták meg a pásztorkönyv egyik cikkelyében. 2 , A bojtárok szógáluta tehát egész évre szólt, mert a város bikái ők gondozták. A Kenderes(kert) nevezetű legelőrészen áll ma is a váró; majorja., amelyben a birkákat tartották, ahol a bojtárok felváltva gondoz ták őket. 2 6 Kikéréstől szorulásig nem fogadott a város külön bikást. mer nem kellett etetni a bikákat, hisz naponta kijártak a legelőre a csordába illetve állandóan a gulyákban voltak. Csordánként egy-egy bojtár köte lessége volt a reggeli ki- és az esteli behajtásuk, az ún. napolás. Az éjsza kát a XIX. század végétől már ritkán töltötték a Kenderesen, mert a váró majorosi fogadott, az ügyelt éjszaka az apaállatokra. 2 . Bár télen alkalmaz tak bikási, a napolás azonban ekkor is kötelességük volt. Télen a munká jukhoz tartozott, hogy megvágták a színakazlat, majd behordták a akiokba. vagy az óZakban lévő színatartókba (az 1920-as években má hodályokat és óZakat építettek az apaállatok részére). Enni-inni adtak a állatoknak. Télen itatás után járatták is őket. 9—10 óráig a Városerdő dörgölődztek a bikák. Addig a pásztorok a hodályban vagy az őZban vé geződtek, kiganéztak alóluk. Az éves bojtár az év kezdetéig szolgált majorban az apaállatok mellett, s ha a következő évre is marasztottál akkor a kiverésig napolt. Egyébként az végezte tovább a téli munkáka akit a számadó pásztor felfogadott. A számadók nem teljesítettek szolgÉ latot az apaállatok körül, nem napoltak. A bikákat úgy gátolták a verekedésben, illetve a vérengzésben, hog szarvuk hegyét levágták, utóbb a szarvukat felgombozták.. „A város b kái egy héttel ez előtt (március 9) a mezőre verettek, (onnan) hazahajtvá szarvaik elvágattassana'k", mert közülük verekedés közben ötöt megölte (1817). 2 8 A XIX. század végétől általános szokássá vált, hogy kiverés elő a bikák szarvára köpűve1 ellátott vasgombot húztak. A gombozáson mir den pásztornak ott kellett lenni. Utána a közbirtokosság főtthússal vendf gelte meg őket (l/a. kép). A XIX. század végéig a tavasztól őszig csordában vagy gulyán lév üsző vagy tehén szabadon folyatott. Az aklos marha télen nem ivarzot A vemhesség utáni ivarzás ideje az anyaállat erőnlététől függött. A magy^ aklos marha ellés utáni hónapokban felindult. „Némelyikről le sem fújta z avas szőrrt a tavaszi szél, már is befolyatott a zsenge mezőn" —, mondott 24. Uo. 12. 1824. No. 361. 25. Tóth S., é. n. 5. ] 26. Az okleveles adatok tanúsága szerint a XIX. század elejétől a Kendere kert volt a város majorja. 27. Az 1828-ból és az 1825-ből keltezett okleveles adataink bizonyítják a m; joros alkalmazását. HBmL. Hajdúnánás Jkv. V. A. 301/a. 11. 1818. No. 239.. 1 1825. No. 253. 28. Uo. 10. 1817. No. 69. 16
