Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
4.3.2. Speciális határhasznosítás egy szűkhatárú településen: A SZARVASKŐI CSIGAGYŰJTÖGETÉS A sziksógyűjtés, mint speciális határhasznosítási forma a 18. században fontos kiegészítő jövedelemforrása volt a konyári közösségnek. Adatok bizonyítják, hogy a sziksó felvevő piacát a debreceni szappanosipar képezte. Az is bizonyítható, hogy a sziksógyűjtés nem a természeti környezet változása, hanem az ipar hanyadása miatt szűnt meg a Fejértói-pusztán. Ugyanakkor feltételezhetjük, hogy a gyűjtögetéssel változott a sziktavak rendszere, hiszen a gyűjtés a széles sekély, könnyen párolgó vízpartokon volt eredményes. Ezek fenntartása talán nyomot is hagyott a természeti környezeten. Nehéz azonban biztos megállapításokat tenni, mert a „szik- tó-kezelés” tekintetében szűkszavúak a források. Ezért döntöttem úgy, hogy egy a sziksógyűjtéshez hasonló, speciális határhasznosítási forma recens vizsgálatával keresek analógiát a fenti jelenségekre. Hosszas kutatás után találtam meg a szarvaskői csigagyűjtögetés témáját. A Bükk lábánál fekvő, szűkhatárú Szarvaskő alkalmas terepnek ígérkezett a pusztai környezet modellezésére. A csigagyűjtés pedig kiváló kutatási lehetőséget kínált a speciális határhasznosítási formák makro- és mikrogazdasági helyzetének és ökológiai viszonyrendszerének feltárásához. A természeti környezet mindig fontos meghatározója volt a lokális közösségek gazdasági életének és táplálkozáskultúrájának, elsősorban a jövedelem és a táplálék megszerzése tekintetében. A magyar parasztság természettel való szoros együttélése, a köznép természetismereti megfigyelései az évszázadok során olyan összetett népi tudásanyagot eredményezett,258 amely szükségessé tette, hogy a néprajzkutatás — elhagyva szűkebben vett tudományos terrénumát — a természettudományok felé is elirányítsa figyelmét, mintegy a paraszti tudásanyag racionalitásának természet- tudományos igazolása szándékával.259 Ennek eredményeképp a 19-20. századfordulótól a zoológia,260 a 20. század elejétől a botanika,261 a 20. szá258 vö. Vajkai 1948. 259 VÖ. SZABÓ 1990: 725-728. 260 vö. Herman 1901. 261 vö. GYÖRFFY 1921.; VAJKAI 1941.; GUNDA 1948.; Uő. 1971. (etc.) - Talán nem érdemtelen megjegyezni, hogy a vegetációt kutató botanikusok (például Borbás Vince) legalább olyan korán — ha nem korábban — felfedezték és adaptálták leírásaikhoz a tájhasználó parasztság tárgyköri ismeretanyagát, mint a néprajzkutatók a természet- tudományos kutatások eredményeit. Talán ezzel az érdeklődéssel is összefügg, hogy 82
